Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1901

5

timizmuszszal hirdetik a teljes egyenlőséget, egybeolvadást, a tiszta altruizmuszt, a hogy az megvolt a keresztény egyház gyermekkorában s nincs meg ma, a midőn pénz, rang, felekezetiség, faj szerteszakítja az embereket és czivilizált korunkban tág teret nyújt a béte humaine, ha finomabb is, de egyazon ősforrásból fakadó megnyilatkozásainak. Pedig az új szellem hatása elől nem zárkóz- hatik el senki, látjuk megnyilatkozását a szocziális törvényhozásban, a társadalom altruisztikus mozgalmaiban s főleg az újabb irodalom apostolainak, egy Tolstoj, Sinkievitz, Gorkij, Anatole France stb. műveiben.

De hát valóban új-e ez az eszme ?! Jó öreg Akiba így válaszolt volna rá: Nincs semmi új a nap alatt! Minden mindig ugyanez marad, minden már volt s újra lesz. Igen, az egyenlőség eszméje nem új, mely Minerva módjára Juppiter fejéből egyszerre vértezetten kipattant, hanem végighúzódik, miképen a vörös fonál az angol hajókötelekben, a történelem tág mezején át. Embriója Kain és Abel esete, gyermekkora a kenyeret és czirkuszi látványosságokat, a „Panem et Circenses“-t ordító kor, férfikora a jelen: a bellum nihil habentium contra habentes.

Ott és akkor jelentkezik leghathatósabban, a hol és a mikor a társadalom fejlődésével az anyagi javak eloszlásában nagyobb különbség mutatkozik. Lykurgosnak kommunisztikus ízű földosztása, Solon teherkönnyítési rendelkezései, valamint mindkét államférfiú egész alkotmányai a szocziális bajok szánalására irányítvák. Hasonló mozgalmat észlelünk a gőgös nemesség és a kormányzásból kitagadott polgárok VI. századbeli küzdelmeiben, midőn a görög nemesség a kezében levő nagy földbirtokot, a hadi és jogi tudományokban való jártasságát és a vallási kultusz ismeretét, valamint a delphii jósdával, mint bankházzal való összeköttetését önzőén csupán a saját érdekei számára használta föl. És midőn Perikies fényes kora, a kiegyenlítő demokraczia elhalaványúlt, a társadalomban újabban egoisztikus és kommunisztikus nézetek kaptak lábra, a melyek ellen ezen kornak a szó legnemesebb értelmében vett szoczialistája, Pláton, Politeia-jában a legelhatározot- tabban síkra szállott.

Róma, mely közös tulajdonnal kezd, a vagyonkülönbségek növekedésével látja a nagy harezot az ager publicus körül. Midőn pedig a világhódító háborúk alatt mesés kincsek birtokába jut, végkép elvesz polgárainak egyenlősége. A törvény előtti egyenlőség elvileg ugyan most is fennállott, tényleg azonban két társadalmi