Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1900
5 nyelvén nem tanul semmit, de helyette három mást köteles megtanulni. Talán még nehezebb annak a gymnazistának a helyzete, ki rövid öt év alatt két élő és két holt nyelvvel tartozik megismerkedni. Annak a sokféle nyelvtanulásnak szomorú következménye a nemzetiségi tanulók nyelvi érzéketlensége, mely károsan visszahat a magyar anyanyelvű tanulóságra. is. A német anyanyelvű s az illető vidék tájszólása szerint beszélő tanulók általában többet rontanak a német nyelvi oktatáson, mint használnak. A fiúk többnyire azt képzelik, hogy hiszen már úgy is tudnak németül, tehát nem kell pontosan tanulniok. A magyar fiú pedig a németajkútól kérdez szót, kifejezést. így a táj szavak befolyása problematikussá teszi a tanítást. Tapasztalatból mondhatom, hogy tiszta magyar tanulóság legjobban tanul meg németül, mert vagy megtanulja a német szót, vagy — ha hanyag — semmit sem tud belőle, a mi mégis többet ér a helytelen tudásnál, mert az eredeti alkotás könnyebb, mint a javítás. A tanterv rendelkezését annyiban nem találhatjuk szerencsésnek, a mennyiben oly korán és oly szoros egymásutánban kezdi meg az idegen nyelvek tanítását, midőn tekintélyes számú tanuló sok vidéken még a magyar nyelvet sem bírja kellő mértékben. Kezdetben a heti óraszám elég nagy, de már a tanítás harmadik évében, midőn pedig a túl aj dón képen i eredményes tanulás megindulna, érezhető módon megcsappan ; mondjuk: a jól megindult tanulás tengődni kezd, mivel a franczia illetőleg a görög nyelv számára helyet kell biztosítani. De hát kérdezzük, mi jobb, egy idegen nyelv biztos bírása, vagy kettőnek a törése ?
