Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1899

32

József hidat. Itt nyílik csak igazán Budapest jövőjének távoli perspektívája, a Lágymányos, a régóta sürgetett kereskedelmi kikötő, a mely hivatva van arra, hogy Kelet és Nyugat termékeinek kicserélését egész terjedelmében közvetíthesse. Innen a vámházkörúti Vásárcsarnokba mentünk, melynek nagyszerűsége, élénk forgalma, valóban bámulatba ejtette az ifjakat. A Károly- és Váczi-körúton át az Andrássy-útra tértünk a Körtérig s innen visszafelé a Nagykörúton a Margithídhoz jutottunk, melynek Margitszigeti ága majd hogy teljesen fölépült.

Ebéd után a d. u. 3 órakor induló gyorsvonattal Fiúméba utaztunk. Túl a Dunán nem sok változatosságot lel a szem s hogy Kaposvárt elhagytuk, a társaság legtöbbjét elfogta a buz- góság, elaludt. Keggel ébredtünk fel, április 8-án, a mikor már a Kapella erdős előhegyein rohant vonatunk. Ogulin határa egyes kopasz sziklacsúcsaival, a föld mélyébe eltűnő Dobra folyóval már a Karszt közelségére figyelmeztet. A vasút mindenütt a remek alkotási; via Carolina (III. Károly építtette) és Lujza-út (Mária Lujza, Ferencz király harmadik felesége) mentén halad.

Elértük a Karsztot, azt a sajátságos hegyrendszert, mely a jüli Alpeseket a Balkán liegyrendszeróvel összekapcsolja. Szabálytalan rendetlenségben egymásra következő tölcséralakú medenczék, az u. n. dolinák, szaggatott sziklás hegyek váltakoznak, melyeknek repedéseiben gyér juniperus meg köviszeder bokrok húzódnak meg. Meredek hegyoldalakon kapaszkodó vonatunk, hol hasa- dékokat áthidaló töltéseken, hol alagútakon át halad előre. A Sleme alagútnál kezdődik a vonat legérdekesebb része. Itt már a liburni Karszton járunk, mely hármas lépcsőzettel ereszkedik le Fuzinéig. Mind sűrűbbek lesznek a pályatest mentén karszt- kőből vagy erős deszkákból alkotott „bóra falak“ szélrohamok és hótorlaszok ellen, szőlőültetvények, melyeknek területét úgy kellett az embernek a természettől elhódítania; talajuk lemosott föld, mely a kagylómészalapon felhalmozódva, emberi kéz által lett egyenletesen elhintve a karsztkőtől megszabadított területen.

Plasénál egyszerre nyílik a tenger. Szeretném leírni, mit érzett az a gyermekszív, mit látott az az odatapadó szem, a mint a fenséges Adria, a magyar tenger ködfedte kékeszöld vizét simogatta tekintetével. Gfyönge rá a toliam. A gyönyörködésben észre sem vettük, hogy Buccarit elhagytuk s a fiumei Kálvária hegy alagútján túl „a magyar korona gyöngye“ fogadott bennünket.