Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1899
33 Kiszálltunk s egyenesen a Lloyd szállóba mentünk, a bol rendbe szedtük magunkat és meg is reggeliztünk. Daczára a barátságtalan, esős időnek, a legelső hajóval 8 órakor Abbáziába mentünk. A Déli Yasút birtokában lévő gyógyhely korra nézve fiatal ugyan, alig 16 éves, de évi vendégeinek száma, mely a 10000-et meghaladja, elég bizonyság európai híre mellett. Áthaladva a Scarpa lovag által telepített pálmaligeten, a sűrű babér- erdő, alo’é-, czitrom-, cyprus- és magnólia-ültetvények kellemes illata kísér a Stefánia villáig, a mely előtt remek pálmaligetek és virágszőnyegek terülnek el. Nagyszámú képes lapokon hírt adva otthon levőinknek a nyert benyomásokról, a tenger partján lka felé húzódó czementlapokkal kirakott úton haladunk, de meg nem állhatjuk, hogy meg ne hallgassuk a tenger beszédjét, a mint bősz haraggal, habzó szájjal folytonosan ostromolja a tengerparton útjába álló szirteket; majd a százával röpködő tengeri sirályokat figyeljük meg s hogy szabadabb kilátást nyerünk, végig siklik tekintetünk a fiumei kikötőn. Előttünk fehérvitorlás bárkák, fel-feltünedező gőzösök, balra Fiume, jobbra Cherso- szigete, délre Yeglia. Visszatérve a Stefánia-villához, folytatjuk utunkat Yolosca felé, hogy emlékezetünkbe juttassuk nagy hazánkfiát, Andrássy Gyulát. Itt halt meg a nemes gróf 1890. február 18-án és a szomorú idő olyannyira megfelelt lelkünk érzelmeinek . . . Hogy visszatértünk Fiúméba, ebéd közben napfény hasogatta el a felhőfátyolt; a dermedt föld eleinte lanyhán viszonozta csak ezt a csókot, de midőn a vashídon át Szusák területére léptünk, hogy a vele egy politikai községet képező Tersatto 500 lépcsőjén a Frangepaniak várába jussunk, már oly jó kedvben sütött a nap, hogy a természet képe csak úgy ragyogott a feltámadás nagy örömétől. Vasárnap lévén, százával siettek fel az emberek a Madonna del Mare templomába. Mi is beléptünk. A falak tele vannak aggatva a tengeri viharokból csodálatosan megmenekült hajósok fogadalmi képeivel, márványtáblákkal, melyek az alapító családnak, a Frangepániak több tagjának nyugvó helyét jelölik és míg a jámbor írancziskánusok czelebrálnak, ájtatos hívők térdencsúszva csókolják az oltár hideg márványlépcsőit. Megilletődve lépünk ki a „Frangipanski Trg“-ra. A térnek egyik Fiume felé hajló szűk útczáján befordúlva, Tersatto ősi birtokosainak, a Frangepánoknak várához jutunk. Belépünk a fűvel benőtt udvarra; közepén assyr stílben épített templom 3
