Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896

gyakran a véletlen is igen nagy szolgálatot tesz, bár az emberiség kitartó következetes munkássága is épen úgy közremüködhetik. A bibor- festék, üveg, puskapor feltalálásának regéje bizonyítja az egyik, Archimedes, Columbus, Gutenberg, Newton példája pedig a másik állítást.

Legtöbbször azonban az emberiség sorsára döntő befolyással biró esemény, találmány, intézmény nem fűződik egy emberhez, egy eseményhez, hanem megelőzik azt az eszmék, találmányok, intézmények tömegei. Minden kimondott új gondolatnak vannak előzményei, melyeknek amaz szükség képeni kifolyása volt. Columbus nem fedezi fel Amerikát, ha nem értesül a Phöniciek útjairól, Normannok kalandozásairól, Marko Polo viselt dolgairól, az Oceania szigetről és más körülményekről.

Egy nagyszabású eszme, mely az emberiség egy részét áthatja, messze visszaható szálakkal gyökerezik a múltban; midőn kifejlődése legmagasabb fokát elérte, már akkor a múltban sokáig észrevétlenül lappangott az emberek közfelfogásában vagy eljárásmódjában. A kereszténység eszméi már jóval Krisztus előtt szerepelnek, csakhogy nem oly tiszta ideális alakban, mint a hogy a megváltó felfogásában alakot öltöttek. Mikor azután az eszme az idők teljessége következtében virágzása korát éli, mindenki természetesnek találja jelenlétét, mindenki csodálkozik, hogy ezt eddig észre nem vették, elhanyagolták, az értelmes emberek felfogják, terjesztik, magukat hozzá alkalmazzák, az értelmetlenek pedig egyszerűen jelszavait ismétlik, hangoztatják és legalább külsőleg annak hatása alatt állanak; de a mindent meghódítani készülő eszme maga körül talál más eszméket is, melyeknek körében törekszik elhelyezkedni, egyik másikkal kénytelen felvenni a harezot. Ha őket magához való alkalmazkodásra kényszeríteni nem képes, úgy megsemmisíti, elpusztítja őket; más eszmében csakis bizonyos módosítást visz végbe és teljesen a maga szolgálatára át alakítja.

Mindezen általánosságban mondottakat törekszünk a nemzeti eszme keletkezésére, jelenlegi szereplésére alkalmazni.

Nem tisztán a magyarság jelenkori fejlődésének korszaka a nemzeti állam eszméje, hanem úgy szólván egy ezeréves történelmi alakulás kész eredménye, mely mai formájában minden mással szemben az uralmat magához ragadta, a diadal kilátásával bocsátkozik harezba minden ellenkező áramlattal; hanyatlása és bukása is valószínűleg az általa életre hitt eszmék megizmosodása és egyidejű reakciója következtében fog be állani. Csakhogy a nemzeti eszme szülöttjei még gyermekkori ábrándvilágban élnek, egyelőre a gyakorlati megvalósulás minden reménye nélkül, előbb meg kell nekik nemesedniük, sok fonákságukról letenniük, sok kívánatos tulajdont elsajátítani, míg az emberiség sorsa az ő kezüke tevődnek le.

A nemzetiségi törekvések, a pánszlávizmus, a pangermanizmus, az irredenta, a kollektivizmus, a közgazdasági evolutiók bármely alakja mai