Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896

4

jelenségeket nem ismeri fel. ezekből következtetni nem tud. Ha mégis erre a feladatra téved, úgy nincs benne köszönet sem a társadalomra, sem önönmagára nézve. Emberboldogitó jelszavai jóformán szólás'módok. melyek gyakori hangoztatása következtében meggyőződése konok vakbuzgalommá, lelkesedése őrjöngéssé, tettvágya rombolási visz- keteggé változik. Hány ember kedélye romlik meg annak következtében, mert az elméjében háuyt-vetett emberboldogitó eszméket megvalósít ani nem tudja, sőt nyilvánításuk esetén közöny, gúny várja őket. De szerencséjére az emberiségnek, csak igen csekély azoknak a száma, kik em beriségboldogitó hivatást éreznek magukban. Az emberiségnek mint szer vezetnek az átalakulása nem a rendellenes szerkezetű gondolkodás, hanem benső, előttünk legnagyobb részben ismeretlen, végtelen számú tényezők együtt működésének eredménye, mikre a történetiró minden tudása mellett is csak hézagosán mutathat reá s melyeket a lánglelkű költő is a műalkotás ritka szerencsés pillanataiban sejthet csak. Hanem azért az emberiség szervezete feltartóztathatlanúl fejlődik tova; e fejlődésben az egyes emberek ama sejtek, melyeknek tömörülése, szétválása, vonzódása, taszítása, rokonszenve. ellenszenve következtében áll be az alakúlás vagy rombolás, szóval fejlődés. Az emberiség javát előmozdító eszmék nem keletkeznek a semmiből, vagy egy embernek az agyában, hanem mint lappangó erő ott rejtőzködik az emberiség gondolkozásában minden újítás mint feszitő erő vagy mondjuk kötött rugó, mely azonnal felszabadul, mihelyt erre a természettel való küzdelem az alkalmat megadta. A paradicsomi állapot megszűnt, mihelyt a természet megtagadta a lét feltételeit az elszaporodás következtében ott, a hol azelőtt a meleg égalj, a föld termékenysége, ragadozó fenevadak hiánya következtében az első emberek nemcsak megéltek, hanem nagyon el is szaporodtak. Tegyük fel, hogy az Indus-Ganges-völgy vagy Mesopotamia volt az emberiség bölcsője. A mikor az emberiség e helyek egyikén annyira elszaporodott, hogy nem nyújthatott elegendő táplálékot, beállott az első forradalom, melynek következménye a gyengébb és igy legyőzött párt kirajzása volt. Eme kivándorló néptörzs volt az emberi művelődés kezdeményezője, az éhség, szomjúság, hőség és fagy elleni védelinezése találtatta fel vele a fegyvert, a ruhát, a gunyhót, a tüzet, az agyag , kő és bőredényt, a lélekvesztőn való csónakázást, az állattenyésztés, vadászat halászat, föld mivelés, ipar, kereskedéssel való rendszeres foglalkozást. A kő kifurá- sának szerencsés kitalálásától egész a kormányozható léghajó rejtélyéig minden foka a haladásnak elő volt készítve azon szükségérzet által, melyet az illető tárgy hiánya okozott. Könnyebb volt mindenesetre az agyag- edény eszméjére rájönni, mint a repülőgép eszméjére, bár valószínű, hogy edényből inni a vizet és madárként repülni tudni egyidős vágyai az emberiségnek. A szükségnek érzete kelti a vágyat, ettől megszabadulni, megteremteni valamit, miáltal ama szükségérzettől szabadulunk. Itt-