Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896

A MAGYAR NEMZETI ESZME ÉS A KÖZÉPISKOLAI TÖRTÉNELMI OKTATÁS JÖVŐJE,

Ä nemzeti eszme, nemzeti felfogás napjainkban annyira uralkodik minden intézményeinken és mozgalmainkon. hogy bátran mondhatjuk: soha évezredes történelmünkben ily kiváló, mindent maga alá rendelő szerepet nem játszott; csak az tarthat igényt a mások figyelmének fel- ébresztésére, küzdelmének jóakarata támogatására, sikerre, a ki munkásságában a nemzeti szempontnak érvényt tud szerezni; ezen szempontnak elhanyagolása esetén legyőzhetlen akadályokkal állunk szemben, sőt a szembejövő nemzeti áramlat erejének biztos tudatában elemi kitöréssel romba dönt mindent, a mi útjában áll.

A nemzeti eszmében rejlő ezen öserő lépten nyomon nyilvánvalóvá lesz a mindennapi életben is: a gondolkodni nem tudó vagy nem akaró ember azon eredményeken buzdul fel, miket a kor jelszavát ügyesen alkalmazó ember elért. Nem elégszünk már meg azzal, hogy nemzeti színházunk, nemzeti újságunk, nemzeti színünk van; hanem szeretjük hall gatni nemzeti zenekarunkat; lelkesedünk, ha nemzeti kokárdát, kar-vagy mellszalagot köthetünk fel, sőt még a nemzeti tejcsarnokok, nemzeti lovarda, nemzeti borpincze is mindig számíthatnak jóakaró figyelemre. Ezek elszórt jelenségek ugyan, de tanúbizonyságot Szolgáltathatnak arra nézve, hogy a gondolkodó, a tömegek figyelmét felébresztő és irányitó emberek gondolatvilágában egy magasztos eszme szórja minden irányba szerteágazó világitó sugarait. Korunk vívmányai ezen eszme szülöttjei; ezen eszme keletkezését, mibenlétét, jövőjét kell törekednünk megállapítani, hogy minden intézmény számára kijelölhessük a hatáskört, melynél fogva a nemzeti eszmével szerves kapcsolatba jutva, kimondhassuk reá, vájjon számithat-e a közérzület támogatására vagy nem. Ma csak oly intézmények számíthatnak önmagokból való fejlődésre, melyek mélyen gyökereznek a nemzeti szellemtől alkotott közérzületben.

Az olyan ember, kinek az emberiség háztartásában azon feladat jutott osztályrészül, hogy a keze munkáját adja cserébe az emberiségnek azon javakért, miket helyesen megalkotott szervezete nyújt, bizonyára nincs azon helyzetben, hogy kigondoljon vagy tovább fűzzön eszméket, fogalmakat oly czélból, hogy velők az emberiség vagy a saját jóvoltát lényegesen megváltoztassa. Az ilyen embernek a látköre szűk, tapasztalatai csekélyek, gondolkozó képessége csiszolatlan, a kormozgató