Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1894

10

tankerületi főigazgatókhoz a német nyelv sikeresebb tanítása ügyében. A viszonyok Magyarországon tehát hasonlók, azért nálunk is minden modern nyelv tanárának kötelessége, ezen új módszerrel foglalkozni és elveivel megismerkedni és azt a körülményekhez képest gyakorlatilag érvényesíteni. — Magyar- országra nézve modern nyelvek közül legfontosabb a német, úgy gyakorlati, t. i. társadalmi és politikai okokból, mint mívelődési és irodalmi szempontból. Kivánatos tehát, hogy a középiskolai oktatás ezen nyelvből minél nagyobb sikert érjen el. — A direct módszer alkalmazása mellett nagyobb sikert mutattak ki az idegen nyelvű oktatásban, a mint fent említettem. Vizsgáljuk tehát annak elveit pontról pontra és nézzük, melyeket fogadhatunk el a magyar középiskolai oktatásban. A direct módszer hibáitól és tiílzó követelményeitől könnyű lesz óvakodnunk, mert azok szembeötlők és a reform- mozgalom mérsékeltebb hívei ezeket el is vetették.

A mi először is az új irány által felállított czélt illeti, ez túlságosan gyakorlati, mert csakis arra fektet súlyt, hogy a tanúló az illető modern nyelvet beszélni tudja, míg annak irodalmát fel sem említi. Az oktatásnak e kizárólagosan gyakorlati czélja össze nem egyeztethető a gymnasium elismert és megóvandó tudományos jellegével, melynél fogva a föczélja az általános szellemi míveltség. így határozott túlzás, mit Vietor említett művében (25. old.) felhoz, hogy az érettségi vizsgát tett ifjak nem tudnak angolul vagy francziáúl levelezni, nem tudnának esetleg London vagy Páris útczáiban eligazodni. Vietor és vele a többi túlzó elfelejti, hogy nem lehet feladata a középiskolának francziáúl vagy angolul levelező üzletembereket nevelni, hanem csak oly alapot nyújtani az idegen nyelvből, mely képessé teszi az illetőt később, ha az élet szükséglete a nyelv tökéletes gyakorlati tudására kényszeríti, ezt megszerezni. Elfelejtik továbbá, hogy minden művelt egyénre nézve fontosabb az idegen nyelvi, irodalmi művekkel megismerkedni, általuk aesthetikai ízlését fejleszteni és így az irodalmi művekben kifejezést nyerő általános emberi érdekekkel való foglalkozást megkedvelni. Ennek a gymn. utasítások is a következő igen szép módon adnak kifejezést (18. old.): „Minden idegen nyelv tulaj dónk épeni érdeme, hogy