Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1894
11 egy idegen, nagy kulturális becscsel biró népszellem képviselőit állítja az ifjúság lelke elé, azok kellő méltatását, megbecsülését eszközli, és ez által az emberiség közös általános érdekei iránt az érzéket fejleszti.“ Ha tehát azt nem akarjuk, hogy az idegen nyelvtanítás megszűnjék irodalmi oktatás lenni és hogy le ne sülyedjen a nyelvmesteri oktatás színvonalára, a reformerek által felállított czélt nem fogadhatjuk el. A kizárólagos gyakorlati czél tehát egyik hibája az líj módszernek. Ezt a mérsékelt irány hívei, kik az új módszer előnyeit egyesíteni akarják a réginek előnyeivel, el is vetik. Ezek a régi eljárásból megtartják a tudományos czélt, de a gyakorlatit is inkább hangsúlyozzák mint ezelőtt, mert helyesen azt állítják, hogy nagyobb gyakorlati nyelvismeret az irodalmi művekkel való foglalkozást megkönnyíti. Ilyen gyakorlati nyelvismeretet csakis az oktatás alsóbb fokán kell megszerezni, azért helyes, hogy az idegen nyelvi oktatás az élőszóból, a hangból indúljon ki, azaz a beszélt, nem az Írott nyelvből. Az oktatás ezen legalsóbb fokán a tanár szóbeli előadása alapja a tanulásnak. Ezen eljárással azt a módot akarják utánozni, illetőleg megközelíteni, a mely szerint a gyermek tamilja anyanyelvét, mert a nyelvtanúlás legalsóbb foka utánzása a környezettől hallott beszédnek. Az iskolában az utánzásra szolgáló minta a tanár beszédje. Ez helyes elv, mert a nyelvet nem csak az Írott szóképek által, a szem útján kell megtanúlni, hanem a hallás által is, a fül segítségével. Hozzájárul az is, hogy a gyermek természetében erős hajlam van az utánzásra. Ezen hajlamot szintén fel kell használni, ez pedig csak az említett eljárás útján lehetséges. Ezen hajlam akkor, mikor a német nyelvi oktatás a gymnasiumban kezdődik, még meg van a tanúlóban. Ezen eljárás által kivált oly vidéken, hol nem beszélnek németül, legjobban rászoktathatja a tanár a tanúlókat a szók hangoztatására, az által pedig, hogy folyton beszélteti, eléri, hogy szájuk is alkalmazkodik az idegen nyelv kiejtéséhez, gyakorolja beszélő szerveiket. De nemsokára olvasmányhoz is kell fognunk, hogy a szó írott képe támogassa annak hangzását, a szem, a fület. A túlzók itt mértéktelenségbe esnek, a
