Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891

8

álláspont helyességéhez. De ahhoz már sok szó fér, vájjon az aesthetikai szabályok levezetése és az aesthetikai birálat-e leghelyesebb módszere a költői művek iskolai tárgyalásának, a legbiztosabb utja-módja az Ízlés nemesítésének. Ezek az aesthetikai fejtegetések — nem ritkán szőrszálhasogatások — évtizedek óta nagy szerepet játszanak a középiskolában. Hírneves paedagogusok élesen kikeltek ellenük; igy például Schrader az ő nagyon elterjedt középiskolai neveléstanában lelőtte kárhoztatja, hogy egészen a legújabb időkig a nagy költők remekműveiből az aesthetika szabályait és az aesthetikai bírálat elveit fejtették ki, és igy a tanulót, tudákos bírálgatáshoz szoktatták, a hol hálás meghatottság és csodálat lett volna helyén — úgy hogy a tanuló, abban a meggyőződésben lévén, hogy az irodalom tulajdonképeni szellemét már lefölözte, később nem igen érzett vágyat azután, a mi az eszét élesítette ugyan, de szivének és képzelmének nem nyújtott vala táplálékot. A szívre és képzelemre nem tehetett mélyebb benyomást az olyan eljárás, mely a szemlélettől oly hamar az elemzésre, sőt a kritikára ment által. Azt a veszélyt, melyet az idegen nyelvi oktatásnál csak nagy nehezen tudnak kikerülni, hogy t. i. a nyelvi magyarázat a tanuló elől eltakarja az idegen mű képének jó részét és csökkenti tartalmának hatását, — ezt a veszélyt az anyanyelvi oktatásnál szinte keresték, a fejlődő ifjú szellem nem csekély kárára. Azt a hibát követték el, hogy a pliilosophiát, a mely férfiaknak való foglalkozás, bevitték az iskolába és ez által magán a philosophián, az ifjúság szellemén és a nemzeti szellem költői termékein is erőszakot követtek el. — Ezeket mondja Schrader és ugyanazon művének más helyén figyelmeztetvén arra, hogy a tanár ne hanyagolja el a költeményekben rejlő ész- és szívképző momentumokat, az ízlés képzését tűzi ki a költői olvasmány főczéljául. „Ezen oktatás nagyon távol van attól, hogy csak mulattatásul szolgáljon, hanem inkább oda irányul, hogy a növendék az iskolai oktatás befejeztével az aesthetika elveit alkalmazott módon és közvetlen tapasztalás utján fölfogta legyen.“ Látni való, hogy Sehrader sem akarja egészen száműzni az iskolából az aesthetikai fejtegetéseket, hanem csak erősen megszorítani, e mellett jobb módszert ajánl és legtöbbet a jól megválasztott költői remek-