Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1891

15

hető és mégis érdekes legyen. Ha van is benne — sőt legyen is — tanulni való, ennek elsajátítása ne járjon annyi fáradsággal, hogy az élvezetet megrontsa. „Omne tulit punctum, qui miscuit utile dulci.“

2. Lehetőleg legyen erkölcsi becse, de erkölcstelenség semmi esetre se legyen benne. Az erkölcsi hatást a költemények választásánál nagyon gondosan kell mérlegelni, mert az relativ ; a mi felnőttekre nemesitően hat, az ifjúságnak ártalmára lehet. így pl. az egyes részletek által lel költött veszedelmes vágyakat, szenvedélyeket, a serdülő ifjúságnál nem bírja oly könnyen ellensúlyozni az erkölcsös alapgondolat, az egésznek szelleme, — mint az érett olvasónál.

3. A nemzeti szellemű költeményeknek elsőséget kell adni az általános emberi és idegen szellemű müvekkel szemben. Az utóbbiak korántsem mellőzendők, hanem csak olyan mértékben veendők fel, hogy a nemzeti érzület és ízlés kifejlődését ne akadályozzák és mégis némiképen fejleszszék az érzéket általános emberi törekvések iránt és képesítsék az ifjúságot az idegen szellem megértésére, a becses idegen eszmék és formák beolvasztására a nemzeti szellembe és Ízlésbe.

4. Érdeklődést támaszszanak minél több irányban, tehát változatos tartalmúak legyenek ; különféle megfigyelésekre és tanulmányokra lehessen belőlük ösztönzést meríteni. Ily módon az ifjúság megkedvelheti a természetet és a történelmet, érdekessé vál- hátik előtte az emberi lélek világa és a társadalom szervezete.

5. Aesthetikai tekintetben a költői olvasmány minél tökéletesebb legyen. A legjobb éppen elég jó az ifjúság számára. Ezen elv következtében kiszorulnának a középiskolából azon másod- és harmadrangú müvek, melyek most csak irodalomtörténeti fontosságuk kedvéért szerepelnek ottan. Végre is nemzeti művelődésünk szempontjából sokkal kívánatosabb, kisebb számú, de. igazán remek költeményeinket alaposan megismerni, mint „irodalomtörténeti vázlat kedvéért —- többet pedig e, részben a középiskola legjobb igyekezete mellett sem nyújthat — sokat felületesen olvasni és középszerű dolgokkal csökkenteni az érdeklődést irodalmunk, és a tiszteletet érdemes Íróink iránt jés még hozzá zavarni a jó Ízlés fejlődését. A gyarló példa többet rout, mint a mennyit a legjobb kritika helyre üthet.