Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1890
11 ígéri, hogy ezentúl szorgalmasabb lesz; erkölcsi megtévelyedést tapasztalunk nála; midőn a káros következményekre figyelmeztetjük, szentül ígéri, hogy utoljára történt a törvényekről való meg- feledkezése. És daczára, hogy mindkét esetben megígérte a javulást, szavát adta, hogy jobb útra tér : mégis mindkét rendű eset ismétlődni fog nála; legalább igen sokszor ismétlődni fog. Az adott szónak meg nem tartását látjuk itt is. Ilyenkor helyén való azokra a bajokra figyelmeztetni a tanulót, mik az adott szó meg nem tartásából származnak. Fel kell előtte tüntetni azt az áldatlan állapotot, melyben a mindenkitől megvetett ember van ; mert embertársainknak nemcsak bizalmát, hanem szeretetét is elveszítjük, ha szavunkat meg nem tartjuk. Mások becsülése csak addig kisér, mig megbízhatóságunk iránt kételyek nem támadnak. Ha a szóban forgó jellembeli gyengeségünk miatt mások becsülését és szeretetét elveszítjük, akkor nincs mit keresnünk az emberi társadalomban, mert megvetőleg és hidegen fordulnak el tőlünk azok is, kik addig becsültek és szerettek. — Ezen bajokkal szemben azokra az előnyökre is lehet figyelmeztetni, melyek az adott szó megtartásából származnak. Mások becsülése, bizalma, rokonszenve, mondhatnám szeretető kiséri azokat, kik ily nemes tulajdonsággal bírnak. Már pedig az élet küzdelmeiben nagy szükségünk van olyan embertársakra, kik rokonszenvet érezvén irántunk, bajainkban nem vonják meg tőlünk segítő kezüket. Segítséget azoktól nem várhatunk, kik valamely erkölcsi, jellembeli fogyatkozásunk miatt tőlünk hidegen és könyörtelenül elfordulnak. Talán egy esetben sem tesz több Ígéretet a tanuló, mint akkor, midőn hanyagságáért feddjük. És miért van ez igy? Azt gondolom azért, mert semmitől sem fél jobban, mint a hanyagsága következményeid nyert rossz érdemjegytől. — Sajátságos és semmi esetre sem örvendetes dolog, hogy a tanuló pl. a kevésbbé szabályszerű jegyet a viseletből könnyebb szívvel viszi haza a szülői házhoz, mint az elégtelen érdemjegyet valamely tárgyból. Talán a szülők elnézőbbek az előbbi, mint az utóbbi iránt? így kell lenni a dolognak, mert az tapasztalati tény, hogy a tanuló jobban fél az elégtelentől, mint a kevésbbé szabályszerűtől. Ebből folyik aztán, hogy nagyobb hajlandóság van az ígérgetésre, a nagyobb szorgalmat, mint a jobb erkölcsi magaviseletét illetőleg.
