Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1890

6

vagy ha már meg van benne, könnyen kivesz belőle. Sokszor az otthon elkövetett hiba miatt azzal fenyegetik, hogy tanárának tudomására hozzák a dolgot, aki igy, meg amúgy fogja megbüntetni. Ez sem módja a tanár iránti bizalom felébresztésének. Már pedig a tanulónak bizalommal kell viseltetnie tanára iránt; e bizalom aztán őszintévé is teszi őt; óvakodni fog eltakarni, eltitkolni az esetleg könnyelműségből elkövetett vétséget; örül, ha leikéről a súlyos terhet lerázhatja. A bizalomnak azonban kölcsönösnek kell lenni. Ha látja a tanuló ifjú, hogy megbíznak benne, ha nem kísérik lépteit örökösen kémlelő, vizsga szemek, iparkodni fog a bizalomra érdemeket szerezni. Különben is a serdülő tanulóban nincs még úgy kifejlődve az akaraterő, hogy zavarát eltitkolni tudná, midőn a merően reá irányzott szemek fürkészni látszanak valamit benne. A gyenge pirosság, mely az arczon megjelenik és az ezt nyomban követő elhalványulás eleget mond a szemlélő tanárnak, vagy bárkinek is, ki őt figyelemmel kiséri.

Megtörténik azonban, hogy valamely tanulónál a másokkal szemben tanúsított jó és sikeres eljárás e tekintetben semmi eredményre nem vezet. Ily alkalommal sem kell azonnal a szigorúbb eszközökhöz nyúlni, hogy benne az őszinteség és igazmondás iránt a hajlamot felóbreszszük, hanem arra kell törekednünk, hogy alkalmas példákkal illusztráljuk előtte a hazudozás káros voltát, az őszinteség szépségét és hasznát. A történelemben elég nagy alakokkal találkozunk, kiket felemlíthetünk az ilyen tanuló előtt. Aristides alakja magasan emelkedik ki őszinteség és nyíltság dolgában is kortársai köréből. Solou őszinte Croezussal szemben, midőn ennek kérdésére azzal felel, hogy halála előtt senki sem mondható boldognak ; és őszinte marad ezen egyszerű athéni polgár a dúsgazdag és hatalmas királylyal szemben még a máglyán is. Talleyrandról mondják, hogy a nagy Napóleonnak is meg merte mondani az igazat. Socrates őszinte marad és igazatmondó, pedig már kezében volt a méregpohár. A hires angol kanczollár, Morus Tamás, habár életének árán is, de nyíltan és nemes bátorsággal szemére lobbantja VIII. Henriknek erkölcstelen életét. Es e nagy férfiak alakja éppen ezen jelességüknél fogva maradt fenn az utókor emlékében; kétséget sem szenved tehát, hogy az őszinteség és nyíltság az emberi jellemnek szebb tulajdonságai közé tartozik-