Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889

A régiek és sok újabb iró szerint a trópusnál az illető képzet és a kifejezés változik, („máshová fordul“,) mig a figuránál csak a kifejezés tér el a közönségestől és nyer egyéni, művészi alakot, a képzet maga változatlan marad. De vájjon megváltozliatik-e a kifejezés, nyerhet-e egyéni, művészi alakot a nélkül, hogy a kifejezés értelme is többé-kevésbbé módosulna? És mi czélja volna az olyan „művészi“ kifejezésnek, mely tökéletesen ugyanazt a képzetet költené fel lelkűnkben mint a közönséges kifejezés? Ha pedig a figura is változtat a képzeten, miben különbözik akkor a trópustól? — ügy látszik a tévedésnek alapja abban rejlik, hogy a figuráknál az abstract fogalmat, gondolatot és az ennek nyelvtani szabál}' szerint megfelelő formát szembe állítják a szabadabb, önkényesebb kifejezéssel, elhanyagolva ebben az értelem csekélyebb módosulását, — s mert az abstract alapfogalom, alapgondolat csakugyan megmaradt, azt mondják, a képzet, az értelem nem változott. Hátha a trópusoknál felcserélt szókhoz a legabstractabb fogalmat keresem, nem-e könnyen megtalálhatom ott is az értelem, a képzet azonosságát? Ezen az alapon legfeljebb fokozat! különbségeket lehetne megállapítani az úgynevezett trópusok és figurák között, de nem lényeges különbséget, mely e két főosztály szétválasztását igazolhatná.

A hatás és lelki működéseink alapján tett osztályozásnál is legfeljebb fokozati és nem lényeges különbségről lehet szó, a mit részben már elismernek azok, a kik vegyeshatásu képeket vesznek fel, azt mondván, hogy a trópusok első sorban ugyan szemlóletes- séget, világosságot adnak a beszédnek, a képzelemhez szólnak, de megragadják érzésünket is, — mi meg hozzátehetjük, hogy a figurák első sorban ugyan elevenséget adnak az előadásnak, megindítják érzésünket, de ezt is csak -úgy tehetik, ha többé-kevésbbé képzelmiinket is foglalkoztatják. Egy élénk, meglepő kérdés, vagy egy éles antithesis legalább is hat annyira a képzetemre és ad annyi szemléletességet a beszédnek, mint egy középszerű meta- phora; viszont mindenki tudja, hogy a magas fokú indulat merész metaphorákban is szokott beszélni, fölkiáltások, kérdések, kihagyásos mondatok, ismétlések és egyéb figurák mellett vagy ezekkel kapcsolatban.

Más alapot kell keresnünk a beszéd ékességeinek osztályozására ; oly alapot, melyen nem marad akkora tere az önkényes