Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889
egyéni felfogásnak, mdy a tárgy lényegéből vétetvén, lehető biztossággal a legközelebb rokon fajokat állítja egy-egy csoportba. Ezt az alapot némelyek már meg is találták a kifejezés külső formájában. Ugyanis a kifejezés lényegében külső forrna és ezen alap biztosítja legjobban a tárgyilagos fölfogást és ezen az alapon lehet leghatározottabban megállapítani a. művészi kifejezések viszonyát a nyelvtanhoz és logikához, a melyek területével gyakran érintkeznek. De habár reá állottak erre a helyes alapra, nem vizsgálták róla a tárgyat sem elég kimerítően, sem elég következetesen, úgy hogy nem mutathatunk ez irányban sem teljesen kielégítő eredményekre. Teszem Gerber") kimondja, hogy az osztályozás csak formális alapon történhetik s mégis mint már említettük : aesthetikai, phonetikai és értelmi figurákat különböztet meg, a mivel — e fajok meghatározása szerint — nem adja ugyan fel a formális alapot, azonban mint az elnevezésekből is látni, kombinálja a haladással és ebből azután nem csekély zavar származik az alsóbb faj ok m egál 1 api tás ánál. Mielőtt még a tisztán formális alapon való osztályozásához látnánk, lehető pontossággal meg kell határoznunk az osztályozandó fogalmat. Mit nevezhetünk általában figurának?—E végből vessünk ne’ ány pillantást a nyelv eredetére és fejlődésére. A nyelv eredetére vonatkozó elméletek közül annak adhatunk legtöbb hitelt, mely psychologiai és összehasonlító nyelvészeti kutatásokra, támaszkodva, az ösztönszerű hangutánzást, az onomatopoeiát tartja a nyelv kezdetének. Ez az onomatopoeia kétféle: közvetlen és közvetett. Az előbbi a természeti hangnak többé-kevésbbé hű másolása emberi hanggal, az utóbbi pedig valamely látási, izlési, szaglási, tapintási képzetnek hanggal utánzása, az érzetek analógiája alapján. Ugyanis a látás egyes érzetei úgy állanak egymáshoz, mint a hallás egyes érzetei ugyancsak egymáshoz. Ezért bizonyos benyomásoknak az egyik érzék utján megfelelnek bizonyos benyomások a másik érzék utján, összefüggés van közöttük, melynél fogva az egyik a másikat idézheti. (Rikító sziliek sivító hangokra emlékeztetnek és viszont.) így lehet a hang a látás utján szerzett képzetnek utánzása, symbolikus képe. Ily természetű artikulált hangok, megfelelő arczkifejezés és. ábrázoló taglejtés kíséretében *) Gerber: Die Sprache als Kunst.
