Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889
4 a II. században K. n.) említi, hogy a grammatikusoknak metaphora, a mit a rhetorok trópusnak mondanak. A rómaiak átvették a trópus és a metaphora szót, de a trans.latio nevet is használták ugyanazon értelemben; a görög ,,schema“-! pedig „figuráival fordították. Aristoteles szerint a metaphora egy idegenszerű szó használása, mely át van vive 1. a nemről a fajra, vagy 2. a fajról a nemre, vagy 3. a fajról a fajra, vagy 4. analógia szerint. Cicero megkülönböztet a trópusoknál „translata verba atque immutata : a szőkébb értelemben vett metaphorát és a metonymiát értvén. A schemákat vagy figurákat legtöbben két csoportra osztották: a. schemata tes léxeos, tou lógou —- figuráé verbormu vei dictionis vei elocutionis vei sermonis vei orationis („szóalakzatok“); b. schemata tes dianoias — figuráé mentis vei sensus vei sententíarum („gondolatalakzatok“). Quintilianus szerint a figura a kifejezésnek művészien változtatott formája, a beszédnek a közönséges és legközelebb kínálkozó módtól eltérő alakítása, („figura sit arte aliqua novata forma di- cendi“, — „figura est conformatio quaedam orationis remota a communi et primum se offerente rationed). A trópusok és figurák fogalmát különbözteti meg Cicero, midőn azt mondja, hogy. a beszéd bizonyos ékessége 1. magokban az egyes szókban, 2. ezek összekötésében mutatkozik (est quidam ornatus orationis, qui ex singulis verbis est, alius, qui ex conti- nuatis conjunctisque constat“); ugyanő translatio név alatt összefoglalja a trópusokat és figurákat. De már Quintilianus észre veszi, hogy milyen gyakran érintkeznek trópus és figura, hogy sokan a figurákat trópusoknak nézik, mások meg a trópusokat figuráknak nevezik (pleriqué has (figurás) tropos esse exis- timaverunt... nec desunt qui tropis figurarum nőmén imponant, quorum est C. Artorius Proculus“). Ezért sokan tartózkodtak minden osztályozástól, hanem egyszerűen felsorolták az eseteket ki- sebb-nagyobb számmal, a terminusok különböző értelmezésével. Az újabb irók legtöbbje a hatás szerint osztályozta a figurákat, e szót tágabb a trópusokat is befogadó értelemben használva, így Blair Hugo 1. képzelemre, 2. szenvedélyekre ható figurákat különböztet meg; Eschenburgnál 1. az elmésség, 2. a képzelem, 3. a szenvedélyes felindulás figuráit találjuk, hol ugyan a külön
