Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1889
19 tabole), pl. „Ez a világ a milyen nagy. — Te galambom oly kicsiny vagy“ Az antithesisnek fajai: az oxymoron (éles ostobaság), mety látszólag összeférhetetlen fogalmakat köt össze, de az egyik szónak más, átvitt értelme föloldja a látszólagos ellenmondást, és igy annál élesebben fejezi ki a gondolatot: szegény gazdagok ; ,,Te a nemzet hálátalanság — Égbe kiáltó némasága“; a paradoxon, mely váratlan, meglepő fogalmat, gondolatot kapcsol az előzőkhöz: „Bűnöd csak egy volt, az erény“. Csak az ellentétes, gyakran ellenkező gondolat van kifejezve a tulajdonképeni helyett az iróniában (gúny), mely ennélfogva az allegóriával állítható némi párhuzamba: „Mit? Nyilvános épület nincs? Hát az akasztófa mi? — Ezt pedig majd minden falu 11atárábun Iáthatni.“ Az iróniának csak módosulása a paródia (a szó önálló műfajt is jelent), valamely iró mondásának gúnyos értelemben idézése, pl.: „Boldogok az együgyüek“ stb.. és a mimesis más szavainak közvetlen ismétlése, szó szerint vagy legalább lényegben, de más, gúnyos értelemben. A javítás, visszavonás (correctio, retractio, epidiorthosis, epanorthosis) valamely mondást helyre igazit; csak akkor figura, ha fokozás rejlik benne, ezért csak a climaxnak módosulása, pl. . „Ha valódi fényében ragyogni fog: — Akkor menjünk pihenni társaim... Akkor se még! — nem! még azon kivid — Uj kötelesség fáradalma vár ránk“. (Petőfi.) E figurák úgy az egyszerűek, mint az összetettek kombinálva is fordulnak elő; a hangfigurák szó- és mondatfigurákkal, a szó- figurak mondatfigurákkal, több hang-, szó- és mondatfigura egymással. Néha ebből is támad nézeteltérés az egyes eset meghatározásában. melyet azonban az elemzés könnyen megszüntethet. Más nehézség az egyes esetek meghatározásánál abból származik, hogy e figurák már a nyelv szerkezetében is benne rejlenek, csakhogy átalakultak tulajdonképeni, szabályos beszéddé, mert elveszett az átvitel tudata („gyökérbeli képes beszéd“, Müller Miksa): mégis sok olyan van, a hol némelyik érzi az átvitelt, más nem, vagy a hol mindenki, de többé-kevésbbé világosan látja, a hol habozhatunk, vájjon figurával, vagy rendes nyelvi formával van-e dolgunk, mert a művészi öntudattal alkotott figurák a gyakori 2*
