Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1888
/ 26 4. Rozsnyó ásványvize. Az egészséget helyreállító és fentartó tényezők között nem szabad említés nélkül hagynunk azon kitűnő hatású ásványvizet, mely a püspöki fürdőben találja forrását. Hazánkban számtalan ásványforrás létezik, de azok tulajdon- kép csak Mária Therézia uralkodása alatt ismertettek bővebben. A császárné ugyanis meghagyta orvosi tisztjeinek, hogy a kerületekben létező ásványtartalmu vizeket vegybontsák és tapasztalataik eredményét a legfelsőbb kormány elébe memorandum alakjában nyújtsák be. Az első ilynemű felhívás 1763-ban történt, melynek következtében irta meg Staehling József 1772-ben „Metho- dus generalis, explorandi aquas medicatas.“ (Poso- nii in 8-vo) czimü művét. Utánna Heinrich J o h a n n v. Crantz „Gesundbrunnen der ung. oesterreichischen Mona rchie“. Wien. ez. műve jelent meg 1777-ben. Utána fia II. József hasonló buzgalommal és nem kevesebb eredmény nyel járt el az ásványvizek vegyelemeztetése körül. A mehádiai, szklenói, füredi és ránki gyógyforrásokat ő hozatta rendbe s példáját több mágnás, püspök és város követte. A harmadik lendületet I. Ferencz császár adá meg, midőn a helyhatóságoknak és statusorvosoknak ismételve megparancsolá magyarhoni ásványos vizek ápolását, ő szólította fel Ki'taibel tanárt, a nagyhírű botanikust, hogy Magyarországot államköltségen utazza be. Utazásának eredményét Kitaibel: „Hy drogra- phia Hungáriáé“ czimű két kötetes munkájában adta ki, melyben 161 ásványos vizet ir le, ezek közül tizenkettőt vegybontva, a többi részben elemezve, részben csak átalában tárgyalva. Századunk harminczas és negyvenes éveiben egyes tudósok szintén több ásványforrás vizét elemezték. így többek között: Linzbauer a budai meleg forrásokat, Scherer és Mars chal a pőstyénit, Schwarcz a herkulesit, Beer a tepliczit, Fejes az egrit, Czilhert és Schöpf a szliácsit, Sigmund a balatonfüredit, Prúnyi a parádit, Kél er a bártfai forrás vizét elemezték. Azóta 1876-ban kormányunk a közegészség előmozdítása czél-