Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886

5

Gömörből a hires soproni országgyűlésre; 1683-ban megbukik mint alispánjelölt; az 1686-iki tisztujitáson azonban már megválasztják őt erre a tisztre s ez időtől egész 1693-ig, majd ismét 1701 — 1704-ig, haláláig volt Gömörmegyének kedvelt viczispánja. Tisztviselősége alatt gyakran fordul elő neve a megyei jegyzőkönyvekben, valamint az Andrássy grófi család krasznahorkai levéltárában. Mint buzgó katholikus ember kedveucze volt az Andrássy főispáni családnak; azonban az inkább protestáns megyében csak a legnagyobb tapintattal tarthatta még népszerűségét. S ő ezen tapintatot, úgy látszik, nem tévesztette el. A vallási és politikai viták miatt heves megyegyűléseken Gyöngyösi volt a békéltető szellem. Mikor 1689-ben az esztergomi érsek erős szavakban követeli a megyétől, hogy kötelezze a protestánsokat búcsújárásra, Bornemisza András, Ráski István és többen a protestánsok közül dühösen kelnek ki e követelés ellen, a katholikusok pedig helyeslik a prímás levelét; Gyöngyösi szelíd szavakkal csillapítja le a zajongókat, Ígérvén, hogy a dolgot jó szerivel fogja elintézni, nehogy sérelmére essék valakinek. Nagy népszerűség kellett hozzá, hogy szavában megnyugodjanak, de bizonyára okos politika is a többség nézetének és hangulatának helyes figyelembe vételével. Ez magyarázza meg a népszerűséget. De még egyéb is.

Tudjuk, hogy Yesselényi Ferencz egészen az 1664-ben megkötött gyalázatos vasvári békéig igaz hive s erős támasza volt a Habsburg háznak. I. Rákóczy György ellen, mint III. Ferdinand generálisa hadakozott a felvidéken; mint ilyen vette meg Szécsi Mária szivével együtt Murány várát; ezzel együtt a király temérdek birtokot adományozott Yesselónyinek; több vármegyék főispánjává, aranysarkanytyus vitézzé, kunok kapitányává tette; később belső titkos tanácsos és ország nádora is lett a kedvelt ember. Ámde Vesselényi is jobb hazafi volt, mint loyalis alattvaló. Mikor avasvári béke a nemzet tudta és beleegyezése nélkül oly károsan jött létre, mintha a magyarok, illetve a keresztények futottak volna meg a sz.-gothárdi csatából s azért kénytelenek lettek volna oly lealázó feltételeket elfogadni a töröktől: már akkor a loyalis hazafiaknak egy része bosszúsan vonult vissza a hadi szolgálatból. Yesselényiben, tán ép úgy, mint Zrínyiben, személyes sérelem is nevelte a boszuságot. Montecucoli és a többi osztrák vezérek sem-