Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886

6

mibe sem vették a magyarok hadi tudományát; önálló hadműveleteket nem biztak reájok, sőt tanácsaikat sem vették figyelembe. Zrínyi tollharczot is folytatott ezen sértő eljárás ellen. Vesselényi csak magányba vonult. De nem sokáig maradhatott nyugalomban. Országszerte elégedetlenséget és ingerültséget keltett a német zsoldos hadak garázdálkodása, melytől a lakosság vagyona, jogai sőt élete sem volt biztonságban. Leggonoszabb zsarnok volt a felvidéken Kobb tábornok a kassai főparancsnok, kinek csapataitól bizonyára sokat szenvedtek a Vesselényi birtokai is. Kobb a földesurakkal és vármegyékkel úgy bánt, mint a ki élet-halál ura, személynek és vagyonnak korlátlan hatalmú tulajdonosa. Hiábavalók voltak a meg}rék panaszai, Lobkovitz nem bocsátotta sem a küldöttségeket, sem a folyamodásokat Lipót király elé. Mikor pedig ez később megtudta a dolgok állását s Kobb tábornokot visz- sza hivta, már akkor a kedélyek úgy el voltak keseredve, hogy a lecsillapitásra kevés volt ez az elégtétel, még kevesebb a német csapatoknak kivitelére vonatkozó Ígéretek. A hű alattvaló, az uralkodó háznak kiváló támasza, Vesselényi Ferencz összeesküvést tervezett. A Rákóczy Ferencz és Zrínyi Ilona eljegyzésén, utóbb Murányban, magánál a nádornál szőtték a tervet. Ismeretes, mily szomorú vége lett ezen összeesküvésnek. Zrínyi, a költő, nem vett benne részt, mert, mintha a gondviselés is úgy akarta volna, hamarább oltotta ki életét a vadkan. Vesselényi sem érte meg azt a szomorú véget, mit csaknem mind többi társai; hirtelen meghalt. Ámde ellenséges szívvel a dinasztia iránt, melynek az előtt föltétien hive volt.

Lehet-e mást gondolni, mint szintén ily megváltozást a politikai elvekben Gyöngyösinél is. Ő a Vesselényi belső embere kellett, hogy maradjon mind végig. 0 róla Írja első nagy költeményét, szolgálatában áll sokáig, neki köszönheti előmenetelét a közpályán, lehetett-e eleinte egyéb, mint Habsburg-párti? Ezt Arany János eléggé bebizonyítja saját munkáiból. Murányi Venu- sában korholja azokat, kik a Rákóczy pártjára állván, hűtlenek lettek a királyhoz. — A hírnek, igy szól, erdélyi újsággal lévén szája tele, sietséggel kél át a Tiszán:

Kin felzendül a föld, pártütések esnek,

Az újság falati édes mézül esnek,