Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886
8 ről ád közvetett bizonyságot. Arany János is Arczképében sikeresen mutatja ki a politikai elvi különbséget a Murányi Venus és a Megélemedett Phoénix szerzője között. Itt nem egy csípős, szúró megjegyzést koczkáztat a német vezérek ellen. Nem beszél igaz királyról, a kihez marad hűsége kevesnek. Küldik Bánfi Dénest a német császárhoz Folyamván általa kegyelmes voltához ........ H onnét megtérését várják óhajtással, De folyván a dolgok ott várakozással, 0 sem bocsáttatik gyors válaszadással, Hanem ballag dolga köszvényes járással. És összehasonlítván a Pompejus elvét, „Nil cunctando“, a dolgok mai állásával, úgy találja, hogy: A méltóságoknak más mostan szokása, ,Omnia cunctando* : rákháton járása. S mig Rákóczyt és Keményt magasztalja, addig ugyancsak gúnyolja a német csapatok üres büszkeségét, kik a mint indulnak Kemény segítségére: Immár is madarát a győzedelemnek, Mellyesztik, noha még sok hijja van ennek ! Vagy : ........................mikor bejönnek, merő Achillesek, Vágják a törököt, a nyelvek élesek, Elcsapja hasokat azonban levesek Nyögve kullognak ki, nem olyan mérgesek. De nem csuda, mert hiszen Montecucoli: A nagy Fábiusnak talán példájával Akara a német mászkáló hadával, Az ütközeteknek távoztatásával Diadaloskodni .... íme saját munkájából kitűnik, hogy most nem lelkesedik már úgy azért a királyi hűségért és annak érdekében kifejtett vitézségért mint azelőtt; sőt a császári hadakról sincs most oly véleménynyel, mint a Venusban. S bátran mondhatjuk, hogy 1793-ban sem volt, midőn Keményt közrebocsátotta.
