Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1886

9

Minderre jegyzőkönyvi és levéltári adatokkal is bírunk. Gyöngyösi 1682-ben Gömörmegye táblabirája, egyszersmint már talán vezérembere is volt. Mert báró Andrássy Péter főispán, úgy látszik? elégedetlen volt a viszonyokkal s meghasonlott a megyével és mint erős németpárti ember Bécsbe ment, ott is balt meg. Testvére inkább hajlott a Tököli-féle mozgalomhoz s vele együtt az egész megye. Gyöngyösi — ki valószínűleg azért vett házat Kraszna- Horkán, hogy a főispánnal könnyebben intézhessék onnan a megye sorsát — nem helyezte magát ellentétbe a közvéleménynyel és a főispán testvérével. A megyei jegyzőkönyv világosan fennhagyta, hogy midőn a kuruczok önkéntes csapatok kiállítását kérték a megyétől, a Kraszna-Horkán tartott megyegyülésen Gyöngyösi, bár igen higgadtan, de mégis ajánlja az önkéntesek kiállítását, valamint később élelmi szereknek s abraknak és szénának küldését a kurucz táborba. Sőt maga is hajlandónak mutatkoznék oda elmenni, ha gyönge öregség nem súlyosodnék vállaira. Ilyen volt Gyöngyösi a kilenczvenes években is, mint alispán.

Ámde elébb, az 1681-iki országgyűlésen nem úgy gondolkodott még a haza sorsáról. Akkor Eszterházy Pál nádornak, Leopold legnagyobb hívének, a kardos griffnek oltalmába ajánlja a maga gyámoltalanságán kesergő Nymphát, — Magyarországot.

Mindezekből, habár nem teljes, de vázlatos képet alkothatunk Gyöngyösiről, mint a közpálya emberéről. Nem igen volt politikai jellem; a körülményekkel s-zeretett megalkudni, meggyőződését, ha nem is bensőleg, de ezek szerint változtatta. 1664-ig királypárti volt; azután az elégületlenekhez szított; a nyolczvanas években újra Bécsből várta Magyarország üdvösségét; de csakhamar azután a kuruczokhoz húz megint. Hihetőleg nagy része volt ebben az ő népszerűségének, melyet minden áron meg akart tartani, s a hatalmasok iránt való tömjénezésének, a kiknek kegyeit — tán családi szempontból — de bizonynyal szerette keresni. Mutatják az utóbbit a munkái előtt álló és sokszor udvaronczi hízelgéssel és alázatossággal telt dedicatiók, melyekkel a hatalmasok kegyeibe ajánlja magát és költeményeit.

Fentebb emlitém, hogy tán családi szempont vezérelte ebben, gyermekeinek jövője. S ezzel együtt magán viszonyairól is lehetne megemlékezni; erről azonban még kevesebbet tudunk, mint köz-