Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1885

6

tik érzelmeiket, a természet tükrében mutatják eszméiket. Ez nem öntudatlan érzése a gyermeki kedélynek, mely még nem bontakozott ki a természet öléből, nem is a lángelme őserejű érzése, mety visszaömlik az emberi lélek és a természet közös medrébe, — hanem, egy szóval mondva, senti mentalismus, mely csak szeretné érezni azt az érzést, melyet látszólag kifejez.

Matthisson a költői tájképek megteremtője, miáltal a költészetet olyan térre vitte át, melyen a festészettel nem képes versenyezni. Schiller kritikája nagy dicsérettel nyilatkozik Matthisson leíró költészetéről; a nagy költő megtalálja benne azt a három kelléket, melyeket a tájkép-költeményekre levezetett, midőn a tájkép jogosúltságát a költészetben kimutatni igyekezett. Ez a három kellék: 1. igazság és szemléletesség; 2. zenei szépség; 3. szép eszmetartalom vagy érdekes szellem. Az első általános követelménye a költészetnek; az érzelmek symbolikus kifejezése a követelt zenei hatás, mely nem csak, nem is főképen a rythmusban nyilvánul, hanem a képek czélszerű, összhangzatos egymásután következésében, a mi a zenéhez hasonlóan mély érzéseket, homályos sejtelmeket idézne föl; végre az eszmék symbolikus kifejezése természeti képekben megadná azt a világosságot, azt a határozott szellemet, mely nélkül igazán jó költemény nem képzelhető.

Nem tartozik föladatomhoz Schiller elméletét kritika alá fogni, de annyit meg kell jegyeznem, hogy ma már egy számbavehető aeszthetikus sem tör lándzsát Matthisson leiró költészete mellett: akkor sem tetszett mindenkinek és Lessing nézeteivel homlok- egyenest ellenkezik, de legtöbben és mindenfelé előszeretettel olvasták, nemcsak Németországban, hanem hazánkban is. E tüneményt két ok fejti meg; először a kor hajlama, melyet Rousseau természetimádó eszméire szokás visszavezetni, melyek bejárták az egész miveit világot és mindenütt fogékony talajra találtak, visz- szahatásul a száraz dogmákra, rideg, elvont okoskodásra és mesterséges szabályokra; második oka Matthisson népszerűségének valóban szép költői nyelve, előadásának csillogása, mely képekkel túlterheltsége és gyakran tartalmi üressége daczára elbűvölte még a' finomabb izlésüeket is, miként Schiller példája mutatja.

Matthisson leírása téves utón jár. A részletek festésében ecsete fényes; a tárgyak egyes vonásait találóan jelöli meg és többnyire