Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1885
10 „Az erősek mosolyogva néznek Porfedelök oszlatójára, A jámborok békés szivvel dőlnek A bús cyprus szent árnyékára. A bölcs nyugodt elmével búcsúzik E játékszín álorczájától Szabad lelke feljebb ohajtozik E bújdosó csillag hantjától.“ nem jutnak-e eszünkbe Matthisson szavai: Sehnsuehtswoll mit hoher Ahnungswonne, Ruhig wie der mondbeglänzte Hain, Lächelnd, wie beim Niedergang der Sonne, Harr’ ich göttliche Vollendung dein ! Eil’ o eile mich empor zu Hügeln, Wo sich unter mir die Welten drehn, Wo im Lebensquell siech Palmen spiegeln Wo die Liebenden sich wiedcrselm. Matthisson azon erősök egyike, kik mosolyogva néznek porfedelök oszlatójára ; ő az, kinek szabad lelke feljebb ohajtozik e bujdosó csillag- hantjától. Berzsenyi mintegy költői elmélkedést irt a Vollendung hatása alatt, mert a többi gondolatok is, melyekre Matthissonnál párhuzamosakat felmutatni nem lehet, csak azon egy alapgondolat következései vagy körülírásai. A befejezés azonban egészen Berzsenyi szelleméből fakadt : Roldog, ki a reá mért láuczokat Itt nemesen tűrve viseli, S a hervadó gyenge virágokat Az erkölcsnek s észnek szenteli! A Magányosságról csak annyit mond Angyal, hogy az „Einsamkeit“ hatása érzik rajta. — Igaz, hogy a tárgy ugyanaz, mindkettőben a Magányosság személyesítve van, néhány gondolat rokon és a szerkezet hasonló, de a fölfogás lényegében más a magyar költeményben, az előadás és rythmus pedig inkább az antik költészetre emlékeztet, mint Matthissonnak képekben áradozó sen- timentalismusára. Hasonlót mondhatni a „Malancholiá“-ról vonatkozással a „Be- ruhigung“-ra. — A tárgy ugyanaz. Mindkét költő a személyesített mélabúhoz szól, kit kedvelt lakóhelyeiről ismernek: Matthisson
