Evangélikus kerületi nemzeti főgymnasium, Rozsnyó, 1872
— 4 Közeledjünk azért ez ünnepélyes órában, melyben nagy veszteségünket kétszeresen kell fájlalnánk, a hálának méltó áldozatával a diesöülthez ! hogy lelkűnkben megiíjitva egy röviden bár de híven befutott életpályának képét, jelességeinek és erényei gazdagságának szemléletére annál hívebben maradjon sziveinkben megőrizve áldott emléke. Az 1824-dik év május 30 kán kezdett dobogni azon nemes szív, mely örököse lett mind azon erényeknek, melyek által édes atyja, néhai Dráskóczy Sámuel, e megye történelmében, egyházkerületünk s tanodánk körében is felejthetetlen emlékezetű lett. Első neveltetését a szülői háznál Harkácson. a gondos szülök őrködése s jeles magántanár vezetése alatt nyerte. Mint nyilvános tanulót legelőször látjuk öt az 183%-iki évben tanodánkban, melyben az egykori rhetorikai két évi folyamot bevégezte, s mely azóta mindig nemes szive ifjúkori emlékeinek egyik kedves tárgyát képezte. A bölcsészeti tudományokat részint Eperjesen, részint magántanulmányozással végezvén, — majd a jogi folyamot Kézsmárkon, a politikai tudományokat pedig egy évig a svajczi egyetemeken hallgatván, már a legközelebbi évben mint gömörmegyei tiszteletbeli jegyTzöt találjuk a jeles kéazültségü ifjút a közügyek terén; — mint atyjának méltó fia korán fáradozván közhasznú munkásságban, s korán jelét adván annak, mit azután fényesen igazolva, teljes életében irányelv gyanánt követett, hogy a legtisztább hazafi- ság s vallásosságtól áthatott keblének sugallata szerint, nemcsak szavakkal, de tettek által, s a legdrágábbnak koczkáztatásával is, kész szolgálni a hazát és vallást, s fényes tehetségeinek teljes erejével közreműködni a tudomány, közművelődés, polgárisodás ápolásában s terjesztésében. így találjuk öt, a gyengébb testalkotásu, de annál erősebb jellemű férfiút az 1848-ki szent harczban a haza szabadságáért küzdve előbb mint honvédtisztet, utóbb mint kapitányt a Bocskay huszároknál. A harcznak vége hazánk mély gyásza lett; az ősi alkotmány minden ' lapja szét vala tépve; s az elbusúlt honfiakkal ö is a nyilvános élet teréről visszavonultan, a rideg jelenben csak a jövö reményével táplálta honfiúi érzelmét. De midőn az idegen önkény még a honi szabadság utolsó maradványát — a protestáns egyház önkormányzatát — is az 1859-ik évi ismeretes nyiltparancs kibocsátása által megsemmisítéssel fenyegette : elvonultságából kilépett s megjelent azon esperességi gyűlésen, mely az 1860-ik év május 8-kán Csetnekröl katonai karhatalommal visszariasztva, május 9-én Rozsnyón ülésezett; s veszélytől nem tartva, szabadsága lehető koczkáztatásával nem gondolva, elhatározott, bátor lélekkel részt vett apáink vérével kivívott egyházi jogaink és szabadságunk ama védelmében, mely hazaszerte visszhangra találván, a világ elé tárt nyílt bizonysága volt annak, hogy a magyar kebelben az alkotmányos lét utáni hö vágy még ki nem aludott. Jellemének ezen határozottságával, elvhüségével s értelme világával a legnemesebb szivet, gazdag és mély kedélyt egyesítvén, kitünően képesítve volt boldog családi életre; s az 1854-dik évben egybekelvén egy magas rangú, fenkölt lelkű hölgygyei, királyfiai báró Jeszenák Aloyziával, megállapító lelkeiknek eszményien szép összhangzásában a legtisztább családi boldogságot, melyet az ég áldása kisért, kellemben viruló két leányban engedvén élvezniük a szülői édes örömet.
