Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A vasfüggöny Magyarországon
egész világ dolgozó és békére vágyó népeinek érdekét és akaratát. Ez az a fal, ez az a vasfüggöny”.12 A békevágy mellett még a demokratikus Magyarország megerősödésére, a hároméves terv sikeres végrehajtására és az illegális határfogalom megszüntetésére is hivatkoztak.13 Ennek sikeréről a napilapok is írtak. 14 S mint szinte mindenben a korszakban, itt is a szovjet példa volt a követendő. 15 A korszak háborús készültsége azonban nemcsak a határokat tette átjárhatatlanná, hanem az ország belső életében is változásokat eredményezett. 1950 júliusától a déli, majd 1952 szeptemberétől a nyugati határ melletti 15 kilométeres sávból is úgynevezett határövezetet vagy határsávot hoztak létre. Ezek a területek ettől kezdve külön igazgatás alá kerültek. Az intézkedés célja az volt, hogy ezzel is nehezítsék a határ közelébe való eljutást. Az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzésére 1950 januárjában Kádár János, Péter Gábor és Kristóf István részvé telével külön bizottság alakult. Az ezen a területen alkalmazandó „politikai és adminisztratív rendszabályokat” Kádár János terjesztette elő a Titkárság 1950. április 12-i ülésén.16 Ezek elfogadása után az itt lakók külön határsáv igazolványt kaptak, amivel a határkerítéstől számított 500 méteres területig szabadon mozoghattak. Az ország más területén lakók pedig csak külön engedély birtokában léphettek be ebbe a 15 km-es sávba. Emellett az itteni letelepedést is szigorú feltételekhez kötötték és minden ide vezető utat ellenőriztek. Az ország déli határsávjába összesen 321 település került 290 ezer fővel, míg a nyugatiba 191 település. Az államvédelem pedig külön nyilvántartást vezetett az itt lakó „veszélyes elemekről”. 17 A határsáv kijelölését követően megkezdődött az ott élő, politikailag megbízhatatlannak minősített személyek és családjaik kitelepítése a Hortobágyra. Az erről szóló javaslatot az ÁVH 1950. június 1-jére készítette el.18 A megvalósítás első állomását 1950. június 23-a jelentette, amikor több mint 2446 embert tiltottak ki eredeti lakhelyéről, anélkül, hogy bármit elkövettek volna. Őket néhány ingóságukkal együtt az ekkor még csak 7 (később 12) hortobágyi kényszermunkatábor egyikébe (Árkus, Borzas, Kócs, Kónya, Kormó, Polgár−Lenin-tanya, Tiszaszentimre, Pusztakilences, Erzsébet-tanya) vitték.19 Ezek a kitelepítések a déli mellett a nyugati határsáv településeiből is folytatódtak 1953 tavaszáig, s közel 8000 embert kényszerítettek lakóhelye elhagyására. Piros László (1917–2006) Kommunista politikus, belügyminiszter. A hat elemi után, hentes tanuló, majd szakmunkás 1939-ig. Sorkatonai szolgálatot teljesített a határőrségnél (1939–1941), majd a keleti fronton fogságba esik és hadifogolytáborba kerül. Itt bekapcsolódik az antifasiszta mozgalomba és elvégzi az antifasiszta iskolát. 1945-ben, volt partizánokkal tér vissza Magyarországra, majd a Szaktanács kis-és vegyesipari titkára (1945), a szakszervezetek főtitkárhelyettese (1945–), ebbéli tisztségében jutott be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő (1945–1957), az MKP, illetve az MDP budapesti pártbizottságának (1946–1950), az MDP Központi Vezetőségének tagja, illetve póttagja (1948–1956), a politikai bizottság póttagja (1950–1953, 1955–1956), az ÁVH parancsnoka (1950–), Gerő Ernő belügyminiszter első helyettese (1953–1954), majd 1954-től belügyminiszter. Az 1956-os forradalom alatt Gerővel és Hegedüs Andrással együtt a Szovjetunióba távozott, ahonnan véglegesen csak 1958 augusztusában térhetett vissza. 1957-ben az országgyűlés megfosztotta mandátumától. Ezt követően a Szegedi Szalámigyár főmérnöke (1958–), majd igazgatója (1969–). 93 1952 1950 1955 1953 1951 1956
