Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A vasfüggöny Magyarországon
Mindezen intézkedések révén megvalósult a szinte hermetikus határőrizet. A déli határon az egy-egy határőrshöz tartozó 14 kilométeres szakasz védelmét 22 fő látta el. A zöld ávó létszáma így 1951-re a 18 ezer főt is meghaladta. A kitűzött cél pedig minden határőr számára az volt, hogy: „A határsértőt élve vagy halva el kellett fogni”. 20 Munkájuk hatékonyságát mutatja, hogy 1951–1953 között 12 083 illegális határátlépési kísérlet történt, melyek közül csak 1748 volt sikeres, vagyis ennyien tudtak átszökni. Az 1950 és 1953 közötti időszakban előfordult, hogy maguk a határőrök is kihasználták a kínálkozó lehetőséget: négy év alatt összesen 95-en hagyták el az országot. Ezen években tovább folytatódtak a határprovokációk is, csak a déli szakaszon 1951-ben 299 ilyen eset történt.21 Valamint sajnos ez az időszak további áldoza tokat is követelt, mivel az aknazár karbantartása során 4-en meghaltak, 34-en pedig megsebesültek. 22 A feszült nemzetközi helyzet csak Sztálin 1953. márciusi halálát követően enyhült, ami a határokon is éreztette a hatását. Először a határőrök fegyverhasználati szabályait szigorították meg, majd megszűnt a határsáv igazolvány, amit a személyi igazolványba ütött pecsét helyettesített ezután. Az egykori kitelepítettek pedig elhagyhatták a hortobágyi táborokat, s elindulhattak egykori otthonaik, így a határsáv felé. Viszont 1956-ig még csak annak közelében telepedhettek le. 23 A következő fontos lépést az jelentette, hogy 1953 novemberében kimondták azt, hogy az aknák elavultak.24 Így a kormány 1955 szeptemberében elrendelte a taposó és érintőaknák felszedését. Ennek végrehajtása 1955 októberében kezdődött el a nyugati határszakaszon, majd 1956 márciusában az erről szóló titkos minisztertanácsi határozat, illetve a belügyminiszter 1956. június 11-én kelt 45. sz. parancsa után komolyabb lendületet vett a déli határon is. 25 A mentesítés indokait többek között a nemzetközi helyzet enyhülésével, a béketábor megerősödésével, az osztrák és a jugoszláv viszony javulásával indokolták. Az aknák felszedése 1956. október 20-ára fejeződött be, melynek során közel 1000 km-en 700 ezer aknát távolítottak el. Ez azonban ismét súlyos áldozatokat követelt, mivel 2 katona meghalt, 17-en súlyosan és 20-an pedig könnyebben megsebesültek.26 Az aknák eltávolítása mellett 1956 márciusában a déli határon megszüntették a 15 km széles határövezetet és 1956. augusztus 1-jén a letelepedés engedélyhez kötését is eltörölték, így az egykori határsávból kitelepítettek visszatérhettek szülőfalujukba. 27 Az életveszélyes aknák felszedése után viszont egyre többen kíséreltek meg a zöldhatáron át nyugatra szökni. Ez csúcspontját az 1956-os forradalom alatt és után érte el, mivel ekkor néhány hónap alatt közel 200 ezer magyar ment át illegálisan Ausztriába és Jugoszláviába. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Az 1956-os forradalom leverése után 1957 tavaszáig a Határőrség a Fegyveres Erők Minisztériumának fennhatósága alá került és rövidesen ismét megkezdték a nyugati határ megerősítését és lezárását. Az erről szóló döntés a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány 1957. január 24-ei ülésén született meg, ahol az aknamező újbóli telepítését is elfogadták. A megvalósítás első ütemére 1957. április 30-áig került sor, majd a kevésbé veszélyes szakaszok kiépítésével június 30-ára fejeződött be. Ennek során 1 124 900 db aknát telepítettek, emellett 282 km új műszaki zár is épült. Az osztrák határ teljes lezárása 1963-ra készült el. Az ismételt aknásítás sem zajlott nehézségek nélkül, mivel a telepítés során 44 katona megsérült, más források szerint 1 fő meghalt, 10-en súlyosan, míg 5-en könnyebben megsérültek. Az aknásítás mellett 1957 februárjában a 15 km széles déli határsávot is visszaállították, amit csak 1965-ben szüntettek meg véglegesen. A nyugati határsávot pedig 94 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1946
