Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Recsk és a magyar táborrendszer
vasutasok, akik a ferencesek elhurcolása ellen tiltakoztak, a szociáldemokraták, több MÁV alkalmazott, valamint a volt rendőrök, csendőrök, katonák, a németellenes ellenállás tagjai, a Rajk per mellékperében elítélt kommunisták és a Magyar Közösség ügyében letartóztatott többségében kisgazdák. A recski tábor – felépítése után – összesen két részből állt, az ún. Felső táborból és a faluhoz közelebb eső részen létrehozott ún. Alsó táborból. Míg az előbbiben lakók többsége a kőbányában dolgozott, addig utóbbiak utat és a vasút mellett egy épületet építettek fel a kibányászott kövek fogadására. A tábor összlétszáma 1700 fő fölött volt, jelenleg 1746 internált nevét ismerjük. 6 Közülük 170-en voltak az Alsótáborban. A Felső táborban lévők – a nyolc lakóbarakk elkészítése után – a Csákánykő nevű dombon lévő bazaltbányában dolgoztak minden nap. Itt az ÁVH-s őrök felügyelete alatt, kezdetleges eszközökkel, gépek használata nélkül törték a követ. Mindehhez silány élelmet adtak, így nagyon sokan legyengültek és megbetegedtek. A betegek azonban nem részesültek rendes orvosi ellátásban, csak a nagyon súlyos eseteket szállították a budapesti Mosonyi utcai börtön rabkórházába. Az éhezés és az egészségtelen viszonyok miatt a tábor fennállása során 27-en bizonyíthatóan életüket vesztették. 7 Mindezen nehézségeket tetézte az ÁVH-s őrök bánásmódja, akik ténylegesen alkalmazták a számukra kiadott „Ne csak őrizd, gyűlöld is” parancsot. Így rendszeresek 49 1952 1950 1955 1953 1951 1956 A recski tábor rekonstruált épülete. Fotó: Marschal Adrienn
