Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A kötelező beszolgáltatás, a padlássöprések
Ám az elv hamar sérült, hiszen a módosított ötéves terv teljesítése érdekében a beszolgáltatási kötelezettséget az 1951–52-es gazdasági évre jelentősen megemelték, amit a következő évben – az 1951-es jó terméseredményeken felbuzdulva – tovább növeltek. Míg korábban elsősorban csak a kuláknak minősített gazdákra tett teher lett egyre több, addig az 1951– 52-es gazdasági évtől ugrásszerűen megnőtt valamennyi gazdaságé, ezen belül is legmeredekebben a kis- és középparasztságé, amely összességében több mint a duplájára szökött fel. Az 1951. március 16-án megszületett 1951. évi 10. sz. törvényerejű rendelet emelte meg ugyanis a Rákosi-korszakban a legnagyobb mértékben a paraszti terheket, majd a következő, az 1952–53-as gazdasági évre vonatkozó 1952. évi 2. sz. törvényerejű rendelet a begyűjtési előirányzatot még tovább növelte. 5 A beszolgáltatott termékekért csak jelképes, még az önköltséget sem fedező átvételi árat fizetett az állam annak érdekében, hogy az így keletkező többletjövedelmeket a nehézipar fejlesztésére fordíthassák. A búzának például 60 Ft/q volt az átvételi ára, miközben az önköltsége mintegy 280 Ft-ra rúgott, a szabadpiaci ára pedig 300 Ft körül mozgott. 6 A begyűjtésben azonban állandóan hiány mutatkozott, magas volt a hátralékosok száma, a lemaradásra pedig mindig kellett okot, okokat találni. Erre a legfőbb magyarázat rendszerint az ellenségnek minősített kulákok szabotázsa volt, amelyet a propaganda folyamatosan sulykolt. A beszolgáltatást meghatározott időre kellett teljesíteni, amennyiben ez nem történt meg, úgy a gazdákat Beszolgáltatás és agitálás a szövetkezetek mellett, 1949. Fortepan / Kovács Márton Ernő, 33578 257 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1952
