Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Futball és állambiztonság: Szűcs Sándor pere
rendeltek el és 1951. május 19-én hirdettek ítéletet. Első fokon Szűcs Sándort külföldre szökés kísérlete és tiltott határátlépés előmozdítása miatt halálra és teljes vagyonelkobzásra, Kovács Erzsit négyévi, Fiatal Józsefet kétévi börtönre, míg Engel Erikát másfél évi fogházra ítélték tiltott határátlépés kísérlete miatt. 16 A vádlottak benyújtották fellebbezésüket, a másodfokú tárgyalásra egy héten belül a Katonai Főtörvényszéken került sor, ahol csupán annyit változtattak az elsőfokú ítéleten, hogy Engel Erikát is fogház helyett börtönbüntetésre ítélték. Szűcsöt nem tartották kegyelemre méltónak, mert „személyes érdekeit, körülményeit, szerelmi ügyét hazája iránti kötelességteljesítésének ilyen mértékben”17 fölé rendelte. Bár Puskás Ferencnek, az Aranycsapat kapitányának még Farkas Mihály honvédelmi miniszterrel, mint a sport legfőbb irányítójával is volt kapcsolata, de Szűcs Sándor érdekében ő sem tudott semmit tenni.18 Így Szűcs Sándort néhány nappal később, 1951. június 4-én kivégezték. Grosics Gyula visszaemlékezése szerint ezután Farkas Mihály közölte a válogatot tagjaival, hogy így jár, aki le akar lépni.19 Az elrettentésül szolgáló perrel a hatalom elérte a célját, 1951 és 1956 között egyetlen élvonalbeli futballista sem hagyta el az országot illegálisan és a többiek közül is jóval kevesebben tettek rá kísérletet. 20 A korábbi hasonló eseteknél sokkal súlyosabb ítélet kiszabására és végrehajtására az Elnöki Tanács 1950. évi 26. számú törvényerejű rendelete révén kerülhetett sor, ami „az ország területének elhagyására vonatkozó büntető rendelkezések kiegészítéséről szólt”. Kimondta, hogy „A katonai büntetőbíráskodás alá tartozó az a személy [...] aki külföldre szökik, vagy a szökést megkísérli életfogytig tartó börtönnel büntetendő. [...] Ha a [...] bűntettet csoportosan vagy felfegyverkezve Puskás Ferenc (1927–2006) Purczeld Ferenc néven született Budapesten. Az elemi iskola elvégzése mellett gyerekként a Kispest csapatában játszott, ahonnan tehetsége révén már 16 évesen bekerült a felnőtt csapatba. A második világháború után tagja lett a felnőtt válogatottnak, összesen 85-szörös magyar válogatott volt. A Kispestet 1949-ben a Magyar Honvédséghez csatolták és Honvédre nevezték át, ekkor hivatásos katona is lett. Időközben megnősült és született egy lánya. Az 1950-es évek jelentették a magyar futball fénykorát, hiszen ekkortól az 1954-es világbajnokságig veretlen volt a válogatott, melynek ezen időszak alatt csapatkapitánya volt. 1952-ben megnyerték a helsinki olimpiát, ekkor kapták az Aranycsapat nevet. A következő évben megnyerték az Európa-bajnokság elődjét, majd a legendássá vált 6:3-as mérkőzésen az angol válogatottat is legyőzték Londonban. Az 1956-os forradalom leverését követően más válogatott játékosokhoz hasonlóan külföldre ment. Ezután rövid ideig Bécsben és Olaszországban élt, de nem focizhatott, mert az ország elhagyása miatt eltiltották a labdarúgástól. 1958-tól a Real Madrid játékosa lett és közel egy évtizedig sikereket hozott csapatának. Ezen évek alatt négyszer volt spanyol gólkirály, valamint négyszer a spanyol válogatott tagja. Sportolói karrierjét a Real Madrid után edzőként folytatta, minden kontinensen megfordult. Legnagyobb eredménye az volt, amikor 1971-ben irányításával az akkor még amatőr görög csapat, a Panathinaikosz bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. A rendszerváltoztatást követően visszatért Magyarországra és rövid ideig a válogatott szövetségi kapitánya volt, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség képviselője. 250 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
