Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása és tevékenysége
kellett állítani a régi közigazgatást és az önkormányzatokat. Ugyanezen a napon jelent meg az igazolóbizottságok létrehozásáról szóló rendelet is, amely alapján a a közalkalmazottak háború alatti politikai magatartását (!) és nem tetteit kellett vizsgálni, megteremtve ezzel a lehetőséget a könnyebb elbocsátásra. 1945 márciusa és október vége között 41.602 vizsgálat alá vont személy közül 7.583 főt nem igazoltak. A kommunisták azonban elégedetlenek voltak a tevékenységükkel, ezért került sor 1946-ban a B-listázásra. Szintén a felülvizsgálatokat szolgálta a január 25-én megjelent 81/1945. számú, a népbíróságok és népügyészségek létrehozásáról szóló rendelet, ami azzal a céllal készült, hogy a háborús bűnösöket és a népellenes bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonják. Ennek eredményeként 1945. augusztus közepéig 1180 nyilast, 829 volksbundistát és 1165 egyéb háborús bűnöst, összesen 3174 főt tartóztattak le. Közülük 901-en kerültek bíróság elé, s 619 főt ítéltek el. 15 Február 5-én, a kormányprogramban megígértek szerint hatályon kívül helyezték a zsidótörvényeket, valamint ebben a hónapban feloszlatták a fasiszta jellegű pártokat és szervezeteket. Így a Nyilaskeresztes Pártot, a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, a Magyar Megújulás Pártját és a Magyar Élet Pártját is. 16 A következő hónap legnagyobb jelentőségű rendelete a március 17-én elfogadott földreform volt, melynek értelmében kisajátításra, majd felosztásra kerültek a 100 holdon felüli úri, a 200 holdon felüli paraszti birtokok, valamint a németeket támogatók földjei. Ezen intézkedést a SZEB is támogatta, mivel azt remélték, hogy a földosztás hírére hazatérnek a még a németek mellett harcoló magyar katonák. Az első parcellák kimérését március 29-én, Ópusztaszeren kezdték meg. A kártérítés nélkül állami tulajdonba vett 5,6 millió hold közel 60%-át 642 342 igénylő között osztották szét, azonban életképtelen, átlagosan 5 hold nagyságú Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) Budapesten, székely nemesi családba született. Szülei katonai pályára szánták, így 1907-re elvégezte a soproni Honvéd Főreál Iskolát, majd a Ludovika Akadémiát, s 1910-ben hadnaggyá avatták. Az első világháború alatt több fronton, majd a városparancsnokságon szolgált. 1920–1921 között a vezérkari akadémiára járt. Ezután dolgozott a honvédelmi minisztériumban, illetve csapatszolgálatot teljesített. 1929–1933 között Horthy Miklós kormányzó katonai irodájának főnökhelyettese, majd 1933-36 között Berlinben katonai attasé. Közben 1929-ben vitézi címet, majd tíz évvel később tábornoki, 1941-ben altábornagyi, 1943-ban vezérezredesi rendfokozatot kapott. A második világháború alatt közreműködött a trianoni békével elszakított területek visszacsatolásában. Emellett egyre nagyobb katonai egységek irányítását bízták rá. Először az újonnan megalakult gyorshadtest, majd a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka. 1942-ben a kormányzó főhadsegédjévé és katonai irodájának vezetőjévé, 1944 nyarán pedig az I. hadsereg parancsnokává nevezték ki. Az 1944 októberi sikertelen kiugrási kísérlet után katonáival átállt a Vörös Hadsereghez és csatlakozott a fegyverszüneti küldöttséghez. 1944 decemberében érkezett meg Debrecenbe, ahol pártonkívüliként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává, majd a december 22-én megalakult Ideiglenes Kormány miniszterelnökévé választották a szovjetek javaslatára. Így a Nemzeti Főtanácsnak is tagja lett. A miniszterelnöki tisztséget az 1945. november 4-ei választásokig viselte, de ezután is a nemzetgyűlés tagja maradt. Az 1947-es választások előtt belépett a Magyar Függetlenségi Pártba és ekkor is a parlament tagja lett. Azonban néhány hónap múlva, a párt többi képviselőjéhez hasonlóan őt is törvénytelenül fosztották meg mandátumától a kommunisták, valamint a pártot is feloszlatták. Ezután visszavonult a közélettől. 25 1952 1950 1955 1953 1951 1956
