Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Hatalom és hitélet: az Állami Egyházügyi Hivatal
mindazoknak a vallásügyi igazgatás körébe eső egyéb tennivalóknak az ellátását, amelyekben korábban a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedett, és a minisztertanács által az egyházak ügyeiben tett intézkedések végrehajtását és ellenőrzését.6 A Hivatal befolyását jól demonstrálja az 1951 májusában Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József és Kossa István – az ÁEH első elnöke – megbeszéléséről készült jegyzőkönyv is, mely szerint az „egyház elleni harccal” kapcsolatos kérdésekben elhangzott, hogy „[...] Holnap vagy holnapután Kossa elvtárs, mint az ÁEH elnöke, hívassa Czapikot [Czapik Gyula egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar ekkori elnöke – R. V. R.]. Érdeklődje meg tőle, megfelelnek-e a valóságnak azok az értesülések, melyek szerint a püspöki kar június 29-én rendkívüli ülést tart. Amennyiben megfelelnek, úgy kérje, hogy Czapik közölje vele, mi a püspöki konferencia tárgya és a rendkívüli összehívás oka. [...] Amennyiben Czapik azt közli, hogy ők valami lojális nyilatkozatot akarnak kiadni a megegyezés szellemében, kérje, hogy a közös érdek szempontjából engedjenek betekintést a szövegbe, hogy az ÁEH vezetője a maga jóindulatú megjegyzéseit megtehesse.” 7 A módszeresen felépített, az ország valamennyi felekezetének legalsóbb szintjét is elérni és befolyásolni tudó ÁEH hatékonyan működött. Egy országos lefedettségű hálózat működtetését volt hivatott szolgálni szervezeti rendje is, melynek feje az Elnökség volt, élén az államtitkári rangban álló, a pártvezetésnek rendszeresen jelentéstételt tevő elnökkel (hivatalvezető).8 Az ÁEH káderpolitikája és szervezeti problémáinak megoldása rendszeresen napirendre került a pártvezetésben, az elnöki tisztség pedig kiemelkedő fontossággal bíró kérdés volt,9 ennek megfelelően a személyt a minisz tertanács előterjesztésére az Elnöki Tanács nevezte ki.10 A Hivatal elnöke 1951–1952 között a Dobi-kormány korábbi pénzügyminisztere, a Népgazdasági Tanács tagja, Kossa István, 1952–1959 között az ÁEH korábbi elnökhelyettese, Horváth János volt. Utóbbit 1958-ban a Politikai Bizottság elmarasztalta, és minthogy „[...] nem felel meg azoknak a követelményeknek, Kossa István (1904–1965) Politikus, miniszter. A keszthelyi piarista gimnázium elvégzése után Budapesten rövid ideig a német nyelvű Neues Politisches Volksblatt újságíró gyakornoka, majd villamoska lauz (1922). Magyarországi Szociáldemokrata Párt (SZDP, 1923–), a Szakszervezeti Tanács és a Villamos- és HÉV-alkalmazottak Országos Szövetsége központi vezetőségének tagja (1931–), majd a Szövetség főtitkára (1933–1940). 1933-ban több társával együtt letartóztatták az illegális lapterjesztéséért (Vörös Villamos) és röplap kiadásáért (Villamosok egy táborba). 1942-ben – más szakszervezeti vezetőkkel együtt – a frontra vitték (401. büntetőszázad), innen 1943-ban több társával együtt átszökött a szovjet csapatokhoz. Az antifasiszta tanfolyam elvégzése után, 1944 novemberében hazatért, hogy felvegye a kapcsolatot a párttal és a Magyar Fronttal. 1945 után amellett, hogy a szakszervezeti mozgalom vezetésében tevékenykedett, több magasrangú állami funkciót is betöltött: a Szakszervezeti Tanács főtitkára (1945–1948), az MKP Központi Vezetőségének tagja (1945–). Országgyűlési mandátuma mellett, 1948-tól iparügyi (1948–1949), majd pénzügyminiszter (1949–1950), az ötvenes években az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke (1951–). Kohó- és gépipari miniszter (1952–1953), az Országos Tervhivatal elnökhelyettese (1954–). 1956-tól pénzügyminiszter (1956–1957), majd nyugdíjazásáig közlekedés- és postaügyi miniszter (1957–1963). Az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 245 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1951
