Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A harmadik világháborúra készülve – haderőfejlesztés Magyarországon
irányítást, így a koalíciós időszak utolsó honvédelmi miniszterét, a parasztpárti Veres Pétert váltva 1948. szeptember 9-én Farkas Mihály, az MDP főtitkárhelyet tese került a miniszteri székbe. Farkas kemény kézzel irányította a hadi ügyeket, ha kellett, konfrontálódott Vas Zoltánnal, az Országos Tervhivatal elnökével, de olykor még Gerő Ernővel is. Farkas a minisztériumban is személyi változtatásokat eszközölt, 1948. november 30-án javasolta Sólyom László altábornagy kinevezését a Honvéd Vezérkar főnökévé, illetve Pálffy György altá bornagyot a honvédség felügyelőjévé. 4 Bár Farkas személye biztosíték volt a pártirányítás megfelelő súlyú jelenlétére az államigazgatásban, mindemelett szinte a kezdetektől az MDP-n belül is működtek olyan szűk körű szervek, amelyek legfelsőbb szinten fogták össze a különféle erőszakszervezetek és a honvédelem pártirányítását. Rákosi Mátyás főtitkár elképzelésének megfelelően az MDP Központi Vezetősége (KV) Titkársága 1948. szeptember 7-i határozatával két korábbi bizottság (Katonai és a Belügyi) összevonásával létrejött az Államvédelmi Bizottság, amelynek elnöki tisztét maga Rákosi töltötte be. Az Államvédelmi Bizottság mintegy előzményének tekinthető a Rákosi Mátyásból, Gerő Ernőből és Farkas Mihályból álló „Trojkaként” is emlegetett csúcsvezetésnek, amelynek működését kezdettől szigorú titoktartás övezte. Az 1950 októberében életre hívott háromtagú Honvédelmi Bizottság vagy más néven „3-as Bizottság” 1952 folyamán már csak három alkalommal ülésezett. (A „Trojka” jegyzőkönyvei több évtizedes lappangás után, 2013-ban kerültek elő. Az iratokat S. Kosztricz Anna Mária főlevéltáros, az MDP iratok akkori referense találta meg. Bár a megtalált iratok sem adnak választ az alapkérdésre: mikor, milyen szerv döntése alapján, és miért éppen akkor jött létre a háromtagú testület.)5 Végül az MDP KV Titkársága november 27-i ülésén Rákosi javaslatára határozati úton mondta ki, hogy a 3 tagú katonai bizottság helyett a pártban Honvédelmi Tanácsot kell létrehozni. A testület Rákosi elnökletével 1952. december 15-én tartotta első ülését. 6 A katonai lobbi, és ennek eredményeként a hadi irányú költekezés már az ötéves terv kezdete előtt megindult. Rákosi 1947. november végén levélben kért engedélyt Sztálintól a hadseregfejlesztés megindítására.7 Az 1948. augusztus 1-je és 1949. december 31-e közötti átmeneti időszakban a HM már 1948 őszétől több tízmillió forintot fordíthatott a hadiipar újjászervezésére. Az 1949. évi költségvetésben az iparosítás és a fegyverkezés már kiemelt szerepet kapott, hiszen egyedül a HM céljaira az összes kiadás 12,4 százalékát szánták: végül már ebben az évben a tervezett 2 milliárddal szemben 3 milliárd forintra rúgtak a honvédelmi kiadások. Az ötéves terv első évére vonatkozóan Farkas Mihály már ennek a duplájára, 6 milliárd forintnyi katonai fejlesztésre tett javaslatot. Ebből 4,5 milliárd jutott volna a honvédség felszerelésére és fenntartására, 1 milliárd a hadiipar fejlesztésére, a többi pedig repülőterek építésére, légoltalmi berendezésekre. Gerő valamivel visszafogottabb összeggel állt elő, 600 000-rel, 5,2 milliárdra kívánta csökkenteni a hadi kiadásokat, hozzátéve, hogy „...a nemzetközi helyzet kényszeríthet bennünket arra, hogy a terven egyet-mást változtassunk a honvédelem érdekében”. 8 A nemzetközi politika eseményei már 1949 tavaszától, a NATO (North Atlantic Treaty Organization) megalakulásától (1949. április 4.) kezdve a szovjet blokk országait a haderő és a hadiipar fokozottabb fejlesztésére sarkallták. A fokozódó iparosításra, illetve ezzel együtt a fegyverkezésre további ürügyül szolgált a Kominform 1949. november 16-i budapesti ülése, amelyen Jugoszláviát az újabb háborúra készülő, agresszív 192 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1948
