Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1947-es „kékcédulás” választások
követően a minisztertanács felhatalmazta Rajkot, hogy az országgyűlési választásokról szóló törvényjavaslat indokolását a miniszterelnökségi államtitkárokkal való megtárgyalás után a törvényjavaslattal együtt a nemzetgyűlés elé terjessze.20 Ennek megfelelően Rajk másnap, a nemzetgyűlés július 16-ai ülésén benyújtotta az országgyűlési képviselőválasztásokról szóló törvényjavaslatot, így megkezdődhetett annak tárgyalása első körben az alkotmányjogi és közjogi, közigazgatási, valamint igazságügyi bizottságokban. 21 A törvényjavaslat vitája a nemzetgyűlésben július 22-én folytatódott, amelynek kapcsán a Szabadságpárt bejelentette, hogy a vitában nem vesz részt, ahogyan az elfogadandó törvény alapján megrendezésre kerülő választásokban sem, mivel álláspontjuk szerint az új szabályozás mélyen sérti a jogegyenlőséget és a politikai szabadságot.22 Bár mások – pl. Pfeiffer Zoltán, Slachta Margit – is felszólaltak a javaslat visszásságai miatt, a nemzetgyűlés azt július 23-án részleteiben is megtárgyalta és elfogadta. 23 Az országgyűlési választásokról szóló 1947. évi XXII. törvénycikk24 valóban számos olyan elemet tartal mazott, amelyek miatt alkalmatlan volt arra, hogy biztosítsa a szabad választások lebonyolítását. Ennek egyik lényegi eleme az úgynevezett kékcédulák felhasználása volt. Már az 1945-ös törvény is lehetővé tette a lakóhelyen kívüli szavazást azok számára, akik a választásokkal kapcsolatos hivatalos teendőket vállaltak, úgymint szavazatszedő bizottság tagjai vagy pártbizalmiak. Ők igazolással, azaz névjegyzékkivonattal adhattál le voksukat más lakóhelyükön kívül eső, előre megadott szavazóhelyiségben. Ezzel kapcsolatban az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon történt visszaélések nem ismertek.25 A lakóhelyen kívüli szavazás lehetőségét bővítette – a visszaéléseknek megágyazva – a voksolás napján az az új szabályozás, amely szerint már nemcsak a szavazások lebonyolításában résztvevők számára tette lehetővé a lakóhelyen kívüli szavazást. Vagyis gyakorlatilag bárki élhetett ezzel a lehetőséggel, akit valamelyik körzet névjegyzékébe választójogosultként felvettek, és ezt a névjegyzék kivonatával igazolta.26 A másik jelentős, a választójog csorbítását eredményező, jogfosztónak minősíthető intézkedés – a kommunista interpretációban – reakciós és fasiszta csoportok kizárása. Míg 1945-ben mintegy harminc szélsőjobboldalinak minősített szervezetnek a vezetőit, 1947-ben már a korábban választmányi tagokat is megfosztották választójoguktól függetlenül Losonci Nagy Vince (1886–1965) Politikus, jogász. Középiskolai tanulmányait követően Kolozsvárott szerzett jogi diplomát (1907), majd ügyvédi vizsgát tett (1911), ezt követően ügyvédként dolgozik. Párton kívüli országgyűlési képviselő (1916–1918), majd miniszterelnökségi államtitkár (1918), a Károlyi-kormány belügyminisztere (1918–1919). Károlyi lemondása után visszatér Szatmárnémetibe, majd a Tanácsköztársaság bukása követően ügyvédként és nemzetgyűlési képviselőként tevékenykedik (1924–1926), az Országos Függetlenségi Kossuth Párt ügyvezető elnöke (1928–). Magyarország német megszállását követően illegalitásba kényszerült. 1945-ben pártjával együtt beleolvadt az FKgP-be. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945), az FKgP Országos Intéző Bizottságának tagja (1945), nemzetgyűlési képviselő (1945–1947). A Baloldali Blokk nyomására 1946-ban kizárják az FKgP-ből, ezt követően több társával, köztük Sulyok Dezsővel megalapítja a Magyar Szabadság Pártot. A párt 1947-es feloszlatását követően előbb a Magyar Függetlenség Párthoz csatlakozik, majd elhagyja az országot. 1948-ban az Egyesült Államokban telepedik le. 144 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1947
