Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1947-es „kékcédulás” választások
Bélát a szovjetek letartóztatták, Nagy Ferenc miniszterelnököt külföldi tartózkodása során lemondatták, utóbbi hatására pedig Varga Béla is az emigráció mellett döntött. 9 Annak ellenére, hogy az 1945. évi VIII. törvénycikk alapján a soron következő választás 1950-ben lett volna esedékes, hiszen „a nemzetgyűlés megbízatása első össze ülésétől számított 4 (négy) évre szól”,10 az újabb, a kommu nisták számára kedvezőbb eredménnyel kecsegtető választás kiírása már 1946-tól szerepelt az MKP törekvései között. A cél az volt, hogy a Kisgazdapárt befolyását megingassák és szakadást idézzenek elő a szervezetben, azt követően pedig választásokat lehessen kiírni, amelyek megváltoztatják az 1945-ös voksolás után kialakult erőviszonyokat, biztosítva az MKP számára kedvező hatalmi pozíciók létrejöttét. 11 Nagy Ferenc miniszterelnök lemondása után, 1947. június 2-án összeülő Dinnyés-kormány első minisztertanácsa,12 de Szakasits Árpád szociáldemokrata minisz terelnökhelyettes nyilvános beszédben is sürgette az új választásokat, mint egyetlen kiutat a politikai válságból.13 Néhány nappal később Rákosi Mátyás is kijelen tette: „ [...] amennyiben a Kisgazdapártnak azok a tagjai, akiket a Nagy Ferenc– Varga Béla-féle pártvezetőség hozott be a nemzetgyűlésbe, nehézségeket fognak támasztani a hároméves terv útjába, a Kommunista Párt is követelni fogja a választások megtartását.” 14 A háttérben azonban az MKP Farkas Mihály vezeté sével már készült az előrehozott választásokra: 1947. június 13-án már a közigazgatásban helyet foglaló párttagok részére tartottak eligazítást, melyen elhangzott a kommunisták egyik fő törekvése, a minél több „reakciós elem” kizárása a voksolásból.15 Az MKP Szervező Bizottsága a június folyamán nem csak megjelölte a fő szempontokat a választás előkészítésére, de az elérendő főbb célokat is nevesítette, úgymint „betörni a párthoz még nem tartozó munkások soraiba”, illetve megnyerni a parasztságot. 16 A hatalom minél nagyobb mértékű megszerzéséhez az 1945-ös választójogi törvény módosítására volt szükség, amelynek munkálatai a kommunista Rajk László belügyminiszter irányításával kezdődtek meg. Bár Dinnyés Lajos miniszterelnök hangoztatta, hogy az új törvény semmiféle jogfosztást nem fog magával hozni, és cáfolni igyekezett azokat az állításokat is, miszerint az új törvény százezreket fosztana meg a szavazati joguktól,17 az újítások mégis a kommunista érdekérvényesítés irányába mutattak, azaz, minél több olyan személyt kellett kizárni, akik nem a kommunisták szavazóbázisát képezték. A törvénytervezet anyagát még július elején elfogadta az MKP Központi Bizottsága. A munkáspártok összekötő bizottságának tárgyalását követően július 8-án került be a pártközi értekezletre a javaslat, amely a nemzetgyűlési választásokról szóló 1945. évi VIII. törvénycikk módosításait tartalmazta a belügyminiszter megfogalmazásával ott, ahol az 1945 óta bekövetkezett tények szükségessé tették. A javaslatot Rajk László ismertette. A minisztertanács három kérdéskör kivételével az előterjesztett módosítást elfogadta.18 Ezt követően az országgyűlési választásokról szóló törvényt megvitatták a július 17-ei minisztertanácson is, ahol a beterjesztő Rajk belügyminiszter kiemelte: a módosítás egyik jelentős indoka, hogy „az 1945. évi VIII. törvénycikk sem a választójogosultság, sem a megválaszthatóság feltételeinek szabályozása terén nem tanúsította az óvatosságnak azt a fokát, amely a fasiszta törekvések érvényesülését kellőképpen kizárta volna.”19 Az egyeztetést 143 1952 1950 1955 1953 1951 1956
