Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Az 1947-es „kékcédulás” választások
1947. augusztus 31-én országgyűlési választásokra került sor Magyarországon, amelyet a hatalom kizárólagos megszerzésére törekvő Magyar Kommunista Párt által irányított csalássorozat tett nevezetessé, és amely a kékcédulás választások néven vonult be a történelembe. A II. világháborút követően az 1945. évi VIII. törvénycikk alapján1 1945 novemberében került sor a nemzetgyű lési választásokra amely kimondta, hogy képviselőket általános, titkos, közvetlen, egyenlő választójog alapján kell megválasztani. Az általánosság elve azonban több esetben sérült: többek között kizárták a szavazók körül azokat akik „ellen a népbíróság marasztaló ítéletet hozott, vagy aki ellen a népügyészség vádiratot, bocsátott ki,... aki hazaárulónak, háborús vagy népellenes bűnösnek minősül,...aki a Voksbundnak vezetője, tagja vagy támogatója volt, vagy magát német nemzetiségűnek vallotta.” 2 Ide tartoztak azok is, akik valamely betiltott „fasiszta” szervezetben vezető tisztséget viseltek, továbbá a csendőrségnek azon tagjai, akiket nem igazoltak. A kollektív büntetés elvének mentén a jogszabály a magukat német nemzetiségűnek vallókat is megfosztotta szavazati joguktól. Az 1945-ös választáson a Kisgazdapárt magabiztos győzelmet aratott, a szavazatok 57,03 százalékát szerezte meg. A kisgazdák ilyen arányú győzelme, illetve az MKP szereplése az 1945-ös választásokon nemcsak a hazai kommunisták csalódottságát váltotta ki, de Moszkva várakozásait is alulmúlta. 3 Jóllehet ez az arány lehetővé tette a kisgazdák számára az önálló kormányalakítást, szovjet nyomásra mégis koalíciós kabinet jött létre, amelyben a szociáldemokraták és a parasztpártiak mellett helyet kaptak a kommunisták is. Moszkva nemcsak utóbbiak kormányba vétele miatt helyezett nyomást Tildyékre, de a tárcák elosztásába is beleszólt. Vorosilovnak azt is utasításba adták, hogy a belügyminiszteri tárcát – amelyet eredetileg a kisgazdák maguknak tartottak fenn – a kommunista párt képviselője kapja meg.4 Az MKP törekvése a választások után elsősorban arra irányult, hogy – a SZEB támogatásával – minél inkább ellensúlyozza a kisgazda többséget. A hatalom kommunista kézen való koncentrálását – mely szintén az MKP célja volt – segítette továbbá az 1945. november 24-én létrehozott Gazdasági Főtanács is, amely a gazdasági élet tényleges irányítójává vált, és amelynek vezetését a kommunista Vas Zoltán látta el. 5 Az 1946. március 5-én létrejött, úgynevezett Baloldali Blokk,6 a kisgazda párt felszalámizását célozta és a baloldali pártok érdekérvényesítő erejét növelte. 7 A Blokk nyomására a kisgazdák „tisztogatásba” kényszerültek, és a jobbszárnyhoz kapcsolódó nemzetgyűlési képviselőjük egy részének megszüntették a párttagságát, többek között Sulyok Dezsőét, Vásáry Istvánét és Nagy Vincéét.8 Az 1947-es, a Magyar Testvéri Közösség ellen indult koncepciós per hasonló célokat szolgált. Ekkor távolították el a közéletből a fontosabb kisgazda politikusokat is: Kovács Bélát, Nagy Ferencet és Varga Bélát, amellyel végül sikerült a pártot szétzilálni. Kovács Az 1947-es „kékcédulás” választások 1947. augusztus 31. 142 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1947
