Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A központosított gazdaságirányítás kiépítése: az Országos Tervhivatal
Az MDP megalakulása előtti időszakban, a gyakran csak fordulat évének nevezett periódusban (1947. június– 1948. június) a kommunista párt előbb ellenzékét, majd koalíciós partnereit zúzta szét és a bel- és külpolitika mellett törekedett a gazdaságot is kíméletlenül uralma alá hajtani. A gazdaságpolitika „szovjetizálásának” sarkalatos pontja volt a tervgazdaság és intézményrendszerének kiépítése. A tervgazdálkodás gondolata nem volt idegen sem az MKP-tól, sem a szociáldemokratákról, de más baloldali partnereiktől sem.1 E gondolat mentén – a koalíciós partnerek beleegyezésével – már 1945 márciusában kezdeményezték a gazdaság irányítására az állami kontroll alatt álló, ugyanakkor csak véleményező és javaslattevő szerv, az Országos Gazdasági Tanács létrehozását.2 Az 1945-ös nemzetgyűlési választások kisgazdapárti többségét ellensúlyozandó a kommunisták a belügyi tárca, valamint a Közlekedési és Iparügyi Minisztérium elfoglalása mellett a Gazdasági Főtanácsot is megszerezték. Ezzel a kulcsfontosságú politikai pozíciók mellett a rendeletkibocsátás jogával felruházott Főtanács – a gazdaság első számú irányító szerve – birtoklásával a hazai gazdaság irányítása is az ő kezükbe csúszott. 3 Nagy Ferenc miniszterelnök szavaival a Főtanács „[...] állam lett az államban, s amelyhez később oly sok panasz és átok fűződött.”4 A Gazdasági Főtanács csak 1949-ben, a totális államhatalom kiépülésekor szűnt meg, feladatköre a különböző szaktárcák, az Országos Tervhivatal és a Népgazdasági Tanács között oszlott szét. A párt 1946 elején elfogadott gazdaságpolitikai irányelvét Gerő Ernő így fogalmazta meg: „[...] Azért kell irányt vennünk a kötött gazdálkodásra, mert jelenleg úgyszólván mindenben hiányt szenvedünk, s mert ez még meglehetősen sokáig így lesz... [sic!] De van más ok is, ami emellett szól. Mikor erre a kérdésre válaszolni akarunk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy jelenleg Magyarországon a termelésben a tőkés gazdasági alakulatok vannak túlsúlyban. A demokráciának nem lehet érdeke, hogy visszaállítsa a tőkés termelés korlátlan szabadságát s ezzel együtt a korlátlan kizsákmányolás lehetőségét. Ellenkezőleg! A magyar demokráciának és minden igazi demokráciának érdeke, hogy legalább korlátok közé szorítsa a tőkét, visszaszorítsa gyengébb pozíciókba; érdeke a demokráciának, hogy befolyást gyakoroljon a termelésre és befolyást gyakoroljon az elosztásra is. Ezt pedig csakis kötött gazdálkodás útján lehet megvalósítani.” 5 Az erőltetett szovjet típusú gazdasági átalakítás folyamatának következő lépcsőfoka – a Szociáldemokrata Párt támogatásával – a tervgazdálkodás bevezetése lett. Az 1947 februárjától rendszeressé váló SZDP–MKP tervgazdasági egyeztető bizottsági ülések az 1947. február 28 i ülésén állapodtak meg egy állami tervhivatal felállításáról.6 A tervgazdálkodásra való átállás keresztülvitele a koalíción belül azonban csak Nagy Ferenc lemonda tása után valósult meg.7 Az új miniszterelnök, Dinnyés Lajos MKP−SZDP-hez való igazodását jelezte e téren, hogy teljesen azonosult a hároméves terv gondolatával, azt legfontosabb belpolitikai céljának nevezve. A központosított gazdaságirányítás kiépítése: az Országos Tervhivatal 1947 114 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1947
