Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1992. június 15. A 301-es parcella emlékműve
Jegyzetek 1 Pályázatot hirdetnek az 1956-01 követő megtorlás áldozatainak emlékművére. Magyar Nemzet , 1989. április 8. 4. 2 T.A.: 1956, ahogy a művészeink látják. Népszava , 1989. november 3. 6. 3 Nagy Imre temetése, és az 56-os emlékmű születése. Mihancsik Zsófia interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése Rajk Lászlóval és Jovánovics Györggyel. Budapesti Negyed , 1994/1, 187–218. 4 Nagy Imre temetése, és az 56-os emlékmű születése. Mihancsik Zsófia interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése Rajk Lászlóval és Jovánovics Györggyel. Budapesti Negyed, 1994/1, 207. 5 Utalás Angyal István búcsúleveléből kiemelt idevonatkozó gondolatra: „Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel együtt voltunk és akikkel együtt térünk meg.” Idézi: Eörsi István: Angyal István búcsúlevele. Beszélő , 1987/19, 693. 6 Kő és kapu. Beszélő , 1992/25–26, 25–28. A székelykapu áthelyezése ugyan fizikailag megoldotta a problémát, és Jovánovics emlékművét június 15-én Boross Péter belügyminiszter avató beszéde mellett Nagy Erzsébet ( Nagy Imre leánya, a TIB elnöke), valamint Szabad György házelnök megemlékezései mellett felavatták. Göncz Árpádtól végül annak levelét olvasták fel. Ám mindez rögzítette, s ugyanakkor előrevetítette, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének narratívája hosszabb távon emlékezetpolitikai kihívást jelent. 6 KÁVÁSSY JÁNOS Jovánovics György (1939) A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. Felsőfokú tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1957–1960 között folytatta, ahol mesterei Somogyi József, majd Mikus Sándor szobrászművészek voltak. Az ELTE Bölcsészettudományi Karára is beiratko zott filozófiát hallgatni. A bécsi Művészeti Akadémián tanult tovább, ahol mestere H. Knesl volt. A párizsi Beaux-Arts hallgatója lett 1965-ben, itteni mestere H. G. Adam. Külföldi tanulmányai után visszatért Budapestre. Az 1960-as évek közepén bekapcsolódott a hazai neoavantgárd képzőművészek körébe, az Iparterv mindkét kiállításán kiállító művész volt (1968–69). 1971-ben két hónapos ösztöndíjjal Essenben alkotott, az 1980-as években különböző ösztöndíjakkal újra Németországban alkotott. Az 1988-as Szöuli Olimpia alkalmából rendezett szoborszimpozionon tűnt ki márványból készült Trójai papírgyár című monumentális alkotásával. 1991-ben meghívták Izraelbe egy képzőművészeti szimpozionra, a meghívásnak eleget tett, monumentális, 5 méter magas szobrát felállították a Tel-Avivtól délre fekvő Rishon LeZion nevű városban. Hazatérve 1991-től a Képzőművészeti Főiskolán oktatott. 1992-ben megalkotta az 1956-os forradalom mártírjainak emlékművét, faragatlan kőből a 301-es parcellába. 234 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
