Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1990. május 2. Új korszak küszöbén – 1956 jelentőségének törvénybe iktatása
1990. május 2. Új korszak küszöbén 1956 jelentőségének törvénybe iktatása A rendszerváltoztatás éveiben egyre több szó esett az addig tabuként kezelt 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A volt elítélteket tömörítő szervezetek közül, az elsőként megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) tűzte zászlajára az igazságtétel kérdése mellett az 1956-os forradalmat. Az 1988 májusában megalakult szervezet első felhívá sában kimondta, hogy „A mártírok emlékével együtt a forradalom emlékét is meg kell tisztítani a rászórt mocsoktól. [...] Követeljék velünk együtt a bürokratikus tilalmak megszüntetését, a korszak szabad, tudományos kutatásának lehetőségét, különösképpen az ’56-os forradalom és a megtorlás dokumentumainak közzétételét és az ’56-tal foglalkozó külföldi kiadványok itthoni szabad forgalmazását. A bizottság maga is feladatának tekinti a tények feltárását és közzétételét. Ezért felkéri mindazokat, akiknek közérdekű személyes emlékei vagy dokumentumai vannak e korról, hogy bocsássa azokat rendelkezésre.” 1 A TIB felhívásával ellentétben, az 1988. szeptember 16-án megalakult Recski Szövetség alapszabálya – minthogy az főleg az 1950–1953 között internáltakat akarta tömöríteni – nem tartalmaz 1956-tal kapcsolatos célkitűzés. 2 Az 1989. február 19-én megalakult POFOSZ, bár tagjai sorába várt minden 1956 után elítéltet, alapszabályában szintén tért ki külön a forradalom emlékének ápolására, továbbá az akkori közmegegyezésnek megfelelően, a népfelkelés kifejezést használta. 3 A hatalom részéről 1956 újraértékelésével kapcsolatban az első lépést Pozsgay Imre 1989. január 28-ai rádióinterjúja jelentette, melyben a korábbi diskurzussal ellentétben (ellenforradalom), népfelkelésnek nevezte az eseményeket. Pozsgay ezzel megteremtette a hivatalos közbeszéd megváltoztatásának lehetőségét. Ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy 1956 forradalomnak és szabadságharcnak nevezése a rendszer legitimációját fogja aláásni és megszüntetni. A nyolcvanas évek végétől a parlamentben is egyre többször beszéltek 1956-ról. Az események megítélése kapcsán azonban markáns különbségek voltak a többségében 1985-ben megválasztott országgyűlési képviselők között. Ott ült a pártház védelmében részt vett Méhes Lajos, Az ellenforradalom tollal és fegyverrel szerzője Berecz János, a függetlenként megválasztott Király Zoltán és 1989 nyarától első ellenzékiként az MDF-es Roszík Gábor is. 1986-ban4 még egyértelműen csak az ellenforradalom minősítés fordult elő, Sztrapák Ferenc, Fekete János, még Miklós Imre is ezt használta.5 1987-től Grósz Károly és Apró Antal révén megjelent a tragédia kifejezés, 6 majd Hoós János megfogalmazásában a nemzeti tragédia. 7 Az új fogalmak mellett az ellenforradalom kifejezés sem tűnt el teljesen, mely 1989 januárjában8 és márciusában 9 többízben is elhangzott. Előbbi esetben Bölcsey György használta, míg utóbbi esetben Méhes Lajos mondta el személyes emlékeit. A népfelkelés szó használata csak 1989 júniusától vált általánossá az Országgyűlésben, így a képviselők szóhasználata 1956 kapcsán többnyire az események alakulását követve változott. 10 223 1993 1990 2006 1996 1992 2012 1990
