Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1990. május 2. Új korszak küszöbén – 1956 jelentőségének törvénybe iktatása
A népfelkeléstől, a forradalom és szabadságharc kimondásáig pusztán néhány képviselő jutott el. E folyamat első lépését Király Zoltán tette meg, egyszerre használva több fogalmat is. „Azt a társadalmi átalakulást, amelyre 1956 lehetőséget adott volna, forradalomnak is nevezhetjük. Maga az, ami történt, az felkelés volt. A függetlenség érdekében való fellépés pedig nyugodtan nevezhető szabadságharcnak, hiszen egy idegen hadsereg ellenében folytattatott.”11 Királynál egyértelműbben nyilatkozott a frissen megválasztott Roszík Gábor: „1956-ban forradalom volt, ami 1956. október 23-án kezdődött.”12 Az általa használt megne vezés azonban olyannyira nem épült be a törvénykezésbe, hogy három nappal az első szabad október 23-i ünnepség előtt, 1989. október 20-án, amikor az első semmisségi törvényt tárgyalta a parlament, továbbra is megmaradtak a népfelkelés és a nemzeti tragédia kifejezések használatánál, sőt, az elfogadott törvény szövegébe is a népfelkelés szó került bele. 13 Az újonnan megválasztott és a független országgyűlési képviselők azonban szerették volna elérni október 23-a ünnep- és munkaszüneti nappá nyilvánítását. Ennek ügyét először Roszík Gábor vetette fel az országgyű lésben, a javaslatot azonban nem támogatták egyöntetűen. Szeptember 26-ai napirendre tűzését is csak 181 igen, 121 nem és 46 tartózkodással szavazták meg. A kérdés megvitatására nem került sor a kitűzött napon, azt a novemberi ülésszakra halasztották.14 Végül október 20-án tárgyalta a kérdést a parlament, ahol a nemzeti 224 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet A Parlament ülése 1990-ben. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán adományozó, képszám: 138510.
