Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 2–4. A brioni találkozó. Hruscsov és Tito megegyezése
21 1971 1967 1981 1972 1969 1983 úgynevezett, rendezésére. Azt is említette, hogy a nap folyamán Nyikolaj Alexandrovics Bulganyin telefonon tájékoztatta arról, hogy Münnich Ferenc és Kádár János elhagyta Budapestet (illetve Magyarországot). Hruscsov innentől azt fejtegette, hogy a Magyar Népköztársaság kiszakadása a keleti blokkból megengedhetetlen presztízsveszteség lenne úgy a Szovjetuniónak, mint neki főtitkárként, így ezt semmiképpen sem hagyhatják. Egyértelműsítette továbbá, hogy a Szovjetunió fejeként sem belpolitikailag (így például a Vörös Hadsereg vezetőivel szemben), sem külpolitikailag (legfőképpen az USA tekintetében) nem engedheti meg magának a gyengeség látszatát. Miközben a szovjet főtitkár arra is szánt időt, hogy drámaian ecsetelje, „Budapesten kommunistákat ölnek”, Titóéknak is megvolt a maguk véleménye az események alakulásáról. Szerintük a magyar nép felkelése egyenes következménye volt Rákosi politikájának, és bár az események eszkalálódására ők is potenciális ellenforradalomként tekintettek, jelezték, hogy a Vörös Hadsereg bevetése, tehát a katonai megoldás mellett valamiféle politikai megoldás lenne a célravezetőbb, azt kellene előkészíteni. Hruscsov erre azt válaszolta, hogy mindez valójában már tervbe is van véve, az új magyar kormányt Münnich Ferenc vezetné. Miután azonban megemlítette Kádár János személyét, mint lehetséges jelöltét, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jugoszlávok egyértelműen inkább Kádárt preferálnák. Ugyan Titóék hangsúlyozták, hogy igazából egyik magyar kommunista vezetőt sem ismerik igazán, a maguk részéről nyilvánvalóan érzékelték, hogy Hruscsovék eredendően Münnichben gondolkoznának, s ez is szerepet játszhatott állásfoglalásukban. Az ekkor már három órája tartó megbeszélést megszakítva leültek vacsorázni, ám az asztalnál Hruscsov ismét visszatért az új magyar kormány összetételére, s ismét feldicsérte Münnich Ferencet. Válaszul jugoszláv részről kiemelték, hogy Rákosi Mátyás diktatúrája alatt Münnich nagykövet volt Moszkvában, míg Kádár börtönben raboskodott Budapesten. Nyikita Hruscsov ismét jelezte, hogy a katonai megoldás időszakára a románok hajlandók csapatokat küldeni Magyarországra, ám ezt Titóék egyértelműen ellenezték. Bár a vacsora után a megbeszélés még órákon keresztül tartott, az érdemi kérdések valójában eddigre eldőltek: a szovjet Vörös Hadsereg önálló katonai akcióval, fegyveresen pacifikálja az MDP irányítása alól kicsúszott Magyar Népköztársaságot, az új magyar kormányt pedig a nem moszkovita vonalhoz tartozó Kádár János fogja vezetni. 2 Bár Moszkva és Belgrád elvbarátsága nem sokkal ezután ismét megszakadt, az ad hoc konszenzus úgy hozta, hogy a szovjetek végül Kádárt emeljék hatalomba a rebellis nyugati ütközőállam élén. Senki nem sejthette, hogy a szovjet „válságkezelés” részeként hatalomra emelt új magyar főtitkár majd harminckét esztendőnyi Marsallok sakkjátszmája: Tito és Miroslav Krleža sakkoznak Brioniban 1950. augusztus 20-án. Forrás: Wikimedia Commons
