Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 2–4. A brioni találkozó. Hruscsov és Tito megegyezése
országlása veszi ezzel kezdetét, s hogy a megtorlások lezárása után, valahonnan 1961–63-tól indítva, Kádár új paradigmát alakít ki. A koraszülött jóléti állammá, majd az 1980-as évekre, egyszersmind látens fogyasztói társadalommá alakuló-alakított kádári magyar modell a keleti blokk más rezsimjeitől eltérően a fogyasztás és a jóléti szolgáltatások bővítését tekintette a rendszer fundamentumának: ezzel igyekezett a rezsim tömeges passzív elfogadtatását elérni és fenntartani.3 Paradoxon, ugyanakkor megkerülhetetlen tény, hogy miközben 1956 egyszerre vált Kádár személyes és rendszerszintű tabujává, a kádárizmus alapvetően az 1956-ra a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista diktatúrában akkumulált, el- és lefojtott rész-rendszerválságok (politikai, gazdasági, kulturális, vallási, szellemi és lelki) feltorlódásából és összeadódásából bekövetkezett társadalmi robbanásra reflektált, s mint olyan, direkt módon levezethető az 1956-os forradalom és szabadságharc, mint végkövetkezmény tanulságaiból. KÁVÁSSY JÁNOS Jegyzetek 1 Sipos Péter: Szovjetunió és Jugoszlávia 1945–1955. História , 1992/4, 27–31. 2 Veljko Micsunovics: Moszkvai évek, 1956–1958 . Budapest, Szabad Tér, 1989, 294–319. 3 Kávássy János Előd: A ’jó elvtárs’ barakkja – Avagy: Magyarorszá g tényleg más (volt). Magyar Szemle , 2018/augusztus. http://www. magyarszemle.hu/cikk/20180827_arra_alkalmasabb_idok_adalekok_ronald_reagan_es_kadar_janos_az_1980-as_evek_kozepen_elmaradt_ csucstalalkozojahoz (Utolsó letöltés: 2021.09.11.) 22 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956 Hruscsov, Nyikita Szergejevics (1894-1971). A kurszki kormányzóság Kalinovka nevű falujában született földműves családban. Eredeti foglalkozása lakatos. 1918-ban lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP). Politikai pályafutását a pártapparátus alsó szintjén kezdte, ahol származása előnyt jelentett számára. 1928 és 1935 között pártmunkát végzett Kijevben és Moszkvában: 1928-ban Ukrajna Kommunista Pártja (UKP) Központi Bizottsága szervezési osztályán helyettes vezető, majd még ebben az évben a kijevi területi bizottság szervezési osztályának vezetője lett. 1929-ben, az akkor megnyíló Moszkvai Ipari Akadémia hallgatója lett. 1931-ben a moszkvai Bauman kerület párttitkára volt Moszkvában, a következő évben a városi pártbizottság másodtitkára, 1934-től pedig első titkára, amely funkciója mellett a megyei pártbizottság másodtitkári, 1935-től első titkári feladatait is ellátta. 1938-tól 1949-ig az UKP KB és a kijevi városi és megyei pártbizottság első titkára. 1947-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USZSZK) Minisztertanácsának elnöke. 1949-ben választották meg az SZKP Központi Bizottságának titkárává, és ezzel egyidejűleg a Moszkva területi pártbizottság első titkárává. 1953-ban, Georgij Makszimilianovics Malenkov után lett az SZKP KB első titkára. 1956-ban az SZKP XX. kongresszusának zárt ülésén mondta el nagyhatású beszédét a személyi kultuszról és következményeiről. 1964-ig vezette a pártot, 1958-tól a Minisztertanácsot is. 1964-ben saját kérésére nyugdíjazták.
