Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1988. június 16. Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulója
RAPALI VIVIEN Jegyzetek 1 Részlet az 1988 májusában Kádár Jánossal készült interjúból, amelyet az angol BBC csatornának adott. 2 Részlet az Ember Judittal készült Oral History Archívum életinterjúból, melyben Nagy Imre és mártírtársainak 1989 tavaszán zajló exhumálására emlékszik vissza. Molnár Adrienne: 89:56. Ötvenhatosok a rendszerváltásról . Budapest, 1956-os Intézet, 2009, 103–104. 3 Szekér Nóra – Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói . Lakitelek, Antológia kiadó, RETÖRKI Könyvek 5., 2014, 263. 4 Uo. 23. 5 A fényképeket és a nyilatkozatot lásd: Beszélő , 1988/24. melléklet. 6 Szekér Nóra – Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói . Lakitelek, Antológia kiadó, RETÖRKI könyvek 5., 2014, 268–269. 7 Uo. 269. a következő év márciusában vagy júniusában sor kerülhet a mártírok eltemetésére. Alig hat héttel később Pozsgay Imre a Magyar Rádióban népfelkelésként értékelte az ’56-os eseményeket.6 Pozsgay kijelentése után az MSZMP PB rendkívüli ülést tartott február elején, amelynek központi kérdése az ’56-os forradalom értékelése volt. Végül a párt reformer szárnya kompromisszumra kényszerítette a vezetést és a Központi Bizottság február 10-11-én elfogadta az ’56-os eseményekkel kapcsolatban a népfelkelés-definíciót. Két nappal később a Történelmi Igazságtételi Bizottság és Borics Gyula is megegyezett abban, hogy még abban az évben, 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzések után sor kerülhet Nagy Imre és társai újratemetésére az Új Köztemetőben. 7 Mécs Imre (1933) 1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd tanul mányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán folytatta. Tagja lett a Petőfi Körnek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt részt vett a Nemzetőrség szervezésében, később pedig a harcokban is. 1957 nyarán letartóztatták, és 1958. május 22-én szervezkedés vezetéséért halálra ítélték. Az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Az 1963-as amnesztia során szabadult ki a börtönből. Ezután a Híradástechnikai Szövetkezet, az Elektrotechnikai Szövetkezet, az Óra és Műszer Szövetkezet és a Ganz K. K. mérnökeként dolgozott, több szabadalom kötődik a nevéhez. Közben befejezhette egyetemi tanulmányait és megkapta villamosmérnöki oklevelét. 1975-ben kapcsolatba került a szerveződő demokratikus ellenzékkel. 1979-ben aláírta a Charta ’77 mozgalom bebörtönzött vezetői melletti szolidaritási nyilatkozatot, és tagja lett a Duna Mozgalomnak is. Alapító tagja volt továbbá az 1988-ban létrejött Szabad Kezdeményezések Hálózatának, a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságának. Az 1990-es választások során az SZDSZ képviselőjelöltjeként jutott be a parlamentbe, melynek 2010-ig volt tagja, 2006-tól az MSZP frakció tagjaként. 195 1993 1990 2006 1996 1992 2012
