Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1988. október 23. Évforduló a „tétova” változások jegyében
1988. október 23. Évforduló a „tétova” változások jegyében A Kádár-rendszer bomló szövetének egyik legkényesebb pontja az 1956-os forradalom és szabadságharc szerepe és a kollektív emlékezetben való fennmaradása. Az események ellenforradalomként való aposztrofálása, a közbeszéd és a közterek uralása jelentette az egyetlen lehetőséget a pártállam ideológiai legitimációjára. Ha a történteket elismerték volna forradalomként, akkor a saját hatalmukat kérdőjelezték volna meg. Ennek megfelelően Grósz Károly, 1988-ban megválasz tott miniszterelnök a kérdésben nem volt hajlandó kompromisszumokat kötni , és minden eszközzel igye kezett a forradalomra való azon megemlékezéseket ellehetetleníteni, amelyek a társadalmi diskurzus részeivé válhattak. 1988-ban már számos a hatalommal szembehelyezkedő és demokratikus reformokat sürgető csoport alakult országszerte, amelyek később a rendszerváltás időszakában meghatározó politikai és társadalmi szerepet játszottak. Ezek közé tartozott a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Történelmi Igazságtétel Bizottság, Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, Szabad Kezdeményezések Hálózata (a későbbi SZDSZ elődjének tekinthető szervezet).1 A hónap elején már hivatalos engedéllyel rendelkezett a Hitel folyóirat, amelynek november 2-án megjelent első számában több, a forradalommal vagy annak következményeivel foglalkozó írás és tanulmány jelent meg, többek között Csoóri Sándor, Csurka István, Szabad György, Csengey Dénes, Kiss Gy. Csaba, Kiss Benedek és Orbán Ottó tollából. 2 Nagy Tamás közgazdász a Kossuth Rádió 168 óra című, október 8-i adásában az 1956-os eseményekről tagadta, hogy ellenforradalom lett volna.3 A Jurta Színházban egész napos emlékmű sort rendeztek, amelynek lezajlását a hatalom nem akadályozta meg. 4 Az 1988. június 16-i események tükrében és abból tanulva az ellenzéki szervezetek igyekezték elkerülni a hatalommal való nyílt konfrontációt,5 megemléke zéseiket ezáltal megpróbálták előre elfogadtatni a rendőrségen és engedélyeket szerezni. A megemlékezés tervezett célja az volt, hogy be tudják járni az 1956. október 23-i engedélyezett megemlékezések és tüntetések útvonalát, és végül koszorút helyezzenek el a Bem-szobornál. Mivel a rendőrséggel nem sikerült megegyezni a megemlékezések formájáról, útvonaláról és tartalmáról, a szervezetek különböző módon igyekeztek reagálni a kialakult bizonytalan szituációra. A Magyar Demokrata Fórum elnöke, Bíró Zoltán bejelentette, hogy nem kívánnak részt venni a megemlékezésen és követőiket is arra biztatták, hogy az előzetes felhívások és információk ellenére ne jelenjenek meg a megjelölt helyszíneken, ezzel is törekedve fenntartani a kialakult törékeny status quó t a hatalommal.6 A többi ellenzéki csoport először eluta sította ezt az álláspontot, ám később, a nap folyamán hasonló értelmű nyilatkozatban kérte támogatóit annak tudomásulvételére, hogy a békés megemlékezést nem tarthatják meg. Emellett, a mégis megjelenők védelme érdekében igyekeztek a különböző csoportokhoz köthető tömegek utcán való megjelenését szétszórva koordinálni, hogy az összefüggő tömeg ne keltsen félelmet a hatalomban, és ne ösztönözze 196 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1988
