Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. november 29–30. Az Írószövetség közgyűlése
1986. november 29–30. Az Írószövetség közgyűlése 1985–86-ban a hatalom ellenzéki értelmiségiekhez való viszonya megváltozott. 1985 második felétől kezdődően az MSZMP ismét nagyobb figyelmet fordított a kulturális területre, offenzív álláspontot véve fel az ellenzéki értelmiséghez való viszonyulásában. A váltás okai részben nemzetközi, részben pedig hazai folyamatokban keresendők. 1985-ben a Szovjetunióban lezajlott vezetőváltás eredményeképpen Mihail Szergejevics Gorbacsov lett az SZKP főtitkára. Az SZKP Központi Bizottságában megvitatott és elfogadott új irányvonal1 a magyarországi ellenzék és a párton belüli reformerek számára egyfajta új kezdet ígéretét jelentette. A magyar vezetésben azonban a szovjet hatalomváltás inkább elbizonytalanodást eredményezett.2 Kádár János nem értette, és így elfogadni sem tudta a gorbacsovi reformokat, amelyek számára a bukás felé tartó útnak tűntek.3 Ebben a hely zetben fontosabbá vált a megszokott rend és stabilitás, ami az ellenzéket érintő politikában is megmutatkozott. A nagyobb szigort a belpolitikai folyamatok is indokolták. Az MSZMP XIII. kongresszusa által elfogadott ötéves terv sikertelensége aktivizálta a kritikus értelmiségi csoportokat, illetve az 1956-os forradalom harmincadik évfordulója is indokolttá tette a határozottabb fellépést a hatalom részéről. Az Írószövetség 1981-es közgyűlését4 követően a hatalom bizalmatlanul kezelte az írók szervezetét. Míg a korábbi gyakorlat szerint az Írószövetség tisztújítása ellenőrzött keretek között, előre meghatározott módon és nyílt szavazással történt, addig 1981-ben a titkos választás eredményeképpen a hatalom képviselőit kiszavazták a testületből.5 A megváltozott körülmények a következő, 1986-os közgyűlésig számos súrlódást eredményeztek a párt és az írók között. Jelen írásban csupán a nagyobb horderejű konfliktusok némelyikére – Csoóri Sándor ügyére, Csurka István szilenciumára, a Tiszatáj felfüggesztésére – van módunk röviden kitérni. Az időszak kultúrpolitikai viszonyairól valamint a hatalom és az értelmiség kapcsolatáról és konfliktusairól – köztük Kulin Ferencnek, a Mozgó Világ főszerkesztőjének leváltásáról, Nagy Gáspár írószövetségi titkár Öröknyár című verséről és közlésének következményeiről, a monori tanácskozásról – részletes és átfogó képet nyújt a vonatkozó szakirodalom. 6 1983-ban Csoóri Sándor, az Írószövetség elnökségi tagja írt előszót Duray Miklós Kutyaszorító című könyvéhez. Kapaszkodás a megmaradásért7 című írásában a szocializmust „végiggondolatlan eszmerendszerként” jellemezte, bírálva egyebek mellett az egypártrendszert, a magántulajdon korlátozását és az egyházellenességet. Az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya jelentést készített az előszóról az MSZMP Titkársága részére. A jelentés Csoóri írása nyomán azt a következtetést vonta le, hogy a szerző a nemzetiségi problémát ürügyként használta a szocializmus alapjainak bírálatához, írása alkalmas a szocializmusellenesség felszítására, és sérti az ország nemzetközi érdekeit. A dokumentumban javaslatot tettek Csoóri utazási engedélyének megvonására, írásait érintően közlési korlátozásra és nyilvános szerepléseinek felfüggesztésére. 8 172 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1986
