Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. november 29–30. Az Írószövetség közgyűlése
1986 júniusában jelent meg a Tiszatáj folyóiratban Nagy Gáspár A fiú naplójából című verse, amelynek kezdő sorai („...és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűjével a drága júdásfa”) a legtöbbek számára egyértelmű utalást jelentettek 1956-ra és Kádár szerepére.9 Az MSZMP KB Titkársága 1986. június 23-án tárgyalta a Tiszatáj ügyét. 10 M ásnap a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalatnál zárolták a folyóirat júliusi számait, Vörös László főszerkesztőt pedig tájékoztatták a döntés okáról. A Politikai Bizottság 1986. július elsejei ülésén döntés született a Tiszatáj működésének féléves felfüggesztéséről. Kádár János hozzászólásában a következőképpen foglalt állást a folyóiratot illetően: „A titkárság ülésén foglalkoztunk a Tiszatáj jal, s abban maradtunk – ez még mindig nem óriási adminisztratív lépés –, hogy egy ideig nem fog megjelenni. Kérjük, hogy a Politikai Bizottság ezzel értsen egyet. Indokok is vannak: nincs pénz, nincs papír és nincs szerkesztőség. És hat hónap alatt vagy össze tudunk hozni egy szerkesztőséget, és akkor meg fog jelenni, vagy nem tudunk összehozni, és akkor nem fog továbbra sem megjelenni. Az ország nem fog elpusztulni, ha nem lesz egy Tiszatáj című lap.”11 Szeptember 8-án az Írószövetség választ mánya határozatban állt ki a Tiszatáj mellett, november 12-én pedig 114 író, tudós és művész juttatott el levelet a Minisztertanács, valamint a Központi Bizottság részére, amelyben tiltakozásuknak adtak hangot a folyóirat felfüggesztése miatt. 12 Csurka István szilenciumra ítélése a Tiszatáj ügyével párhuzamosan futott. A szilencium okai között elsősorban a monori tanácskozáson való részvételt, az ott elmondott beszédének Nemzetőr ben történt megjelentetését, illetve a nyugati előadói körútján elmondott beszédeit – különösen a New Yorkban elhangzott A véres kard című előadását tartotta sérel mesnek a hatalom a maga szempontjából. A monori találkozón elmondott rendszerellenes szavait Knopp András és Balogh Ernő, a KB Kulturális Osztályának munkatársai kérték számon rajta egy megbeszélés során. Csurka vállalta saját nézeteit és közölte, hogy a Nemzetőr ben a közlés az engedélye nélkül történt. A New Yorkban tartott beszédében Csurka 1956-ról szólva a forradalmat csodának és tüneménynek írta le, amely „az emberiség nemesebb célkitűzéseihez való hozzájárulása” volt a magyarságnak.13 Ezek a gondolatok – különösen a forradalom harmincadik évfordulóján – érzékenyen érintették a pártvezetést. A Politikai Bizottság 1986. július elsejei ülésén Kádár János – Csurkára utalva – a következőket mondta: „Az a magyar állampolgár író, aki előadásában Amerikában dicsérte 1956-ot, ne publikáljon Magyarországon, és ne utazzon, amíg a magatartásában nem változik.” 14 Csurka szilenciumának okairól Vajda György műve lődésiminiszter-helyettes 1986 augusztusában adott hivatalos tájékoztatást. „Államunk eddig sem támasztott és ezután sem támaszt világnézeti előfeltételeket azokkal szemben, akik a hazai nyilvánosság fórumain szerepelni kívánnak. Ugyanakkor minden állampolgárától megköveteli törvényeink betartását, elvárja az állampolgári lojalitásnak azt az elemi szintjét, hogy ne működjék együtt a társadalmi-politikai rendszerünkkel és a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges tevékenységet folytató körökkel, propagandaközpontokkal. Mindezek alapján a szerkesztőségek Csurka István műveit – további döntésig – nem jelentetik meg, ugyanilyen értelmű tájékoztatást kaptak a könyvkiadók, a filmstúdiók és a színházak fenntartói.”15 Csurka augusztus 14-én, az Írószöveteségben felolvasott nyilatkozatában így értékelte a történteket: „Ezt a szilenciumot én azért kaptam, mert megtörtem a csendet. Azt is tudom, hogy elítélőim magukhoz mérten liberális, önmérséklő, sőt netán humánus intézkedésnek tartják elhallgattatásomat. Ki kell ábrándítanom őket. Ez egy 173 1993 1990 2006 1996 1992 2012
