Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. október 23. Viták és összefogás – magyar ésközép-európai ellenzékiek a 30. évfordulón
Krassó György sem maradhatott ki a megemlékezésből – az ő szavait magnetofonról játszotta le Nagy Jenő.12 Krassó 76 , az anyaországban, a határon túl, illetve az emigrációban élő magyar ember véleményét gyűjtötte össze a harmincadik évfordulón, és az ehhez írt bevezetőt olvasta fel.13 Az ’56 utáni válasz tási lehetőségeket és az erkölcsi dilemmákat sorra vevő írás mintha Szilágyi gondolataira is reflektált volna – a forradalmat a maga teljességében nemcsak vállalható, de egyenesen az egyetlen vállalandó hagyományként bemutatva: „Vérrel jár a forradalom, és kevesen vagyunk? Igen, vérrel jár. Igen, kevesen vagyunk. De mivel jár ez a mai, békének csúfolt állapot? Ki számolta meg az öngyilkosokat, az alkoholistákat, az elmebeteggé gyűrötteket, a lepusztult munkahelyek baleseteinek áldozatait, a rosszul felszerelt, túlzsúfolt kórházak hullaházait megtöltő magzat- és emberi roncsmaradványokat? Mindazokat, akik köztünk élhetnének, de céltalanul, nyomorultul pusztulnak el? [...] A fiatalok pedig gondoljanak arra, hogy eljön az idejük. Egészen biztosan eljön. Ha nem a harmincadik, akkor a harmincötödik vagy a negyvenedik, ötvenedik évben. És tanuljanak abból, ami harmincöt éve történt. [...] Az új októberi ifjúságnak már itt vannak az első képviselői. Biztosan tudják és érzik ezen a napon, hogy a szavak tetté fognak válni, és amikor a magyar október előtt tisztelegnek, akkor nem a múltat, hanem a jövőt ünneplik.” 14 A harmincéves megemlékezés egyik fontos eleme volt a magyar, kelet-német, cseh, szlovák, valamint lengyel ellenzékiek által fogalmazott nyilatkozat, amely szerint „az 1956-os forradalom hagyománya és tapasztalatai: közös örökség és közös buzdító erő valamennyiünk számára”. Az aláírók azt is kinyilvánították, hogy együtt kívánnak küzdeni „a politikai demokráciáért, országaink függetlenségéért, az önigazgatás elvére épülő pluralizmusért, a megosztott Európa békés egyesítéséért, demokratikus integrációjáért, és valamennyi kisebbség jogaiért”. A nyilatkozatot magyar részről számos ’56-os (Gyenes Judith, Halda Alíz, Krassó György, Mécs Imre, Pákh Tibor, Rácz Sándor, Vásárhelyi Miklós) és a „demok ratikus ellenzék” meghatározó képviselői (Demszky Gábor, Eörsi István, Haraszti Miklós, Kenedi János, Kis János, Konrád György, ifj. Rajk László, Solt Ottilia, Tamás Gáspár Miklós) mellett az inkább a perifériára (Bokros Péter, Molnár Tamás, Nagy Jenő, Pálinkás Róbert, Rusai László) és a nemzetiek közé soroltak (Csoóri Sándor, Csurka István, Lezsák Sándor) is 169 1993 1990 2006 1996 1992 2012 Eörsi István a Jurta Színházban, 1988-ban. Balról Petri György, Eörsi István, Solt Ottilia és Kőszeg Ferenc. Fotó: Fortepan / Philipp Tibor adományozó, képszám: 60448.
