Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1967. „Kik voltak, mit akartak?” – Megjelenik Hollós Ervin könyve
A könyv hivatalos fogadtatása kedvező volt. A szakmai folyóiratok pozitívan értékelték Hollós munkáját. Párttörténeti Közleményekben megjelent recenzió fontos mérföldkőnek tartotta az „ellenforradalom” a „fasiszta-burzsoá” értelmezésekkel szembenálló tudományos értelmezése terén, már csak azért is, mert a recenzens véleménye szerint e téren a marxista történetírás eddig lemaradásban volt. A könyvismertető rámutatott, hogy Hollós tudatosan csupán a belső reakció 1956-ban játszott szerepére fókuszált, s így kitűzött célját többségében teljesítette. Üdvözölte a bírósági iratok feldolgozását, azonban megemlítette, hogy a megkezdett munkát más források (például korabeli sajtóanyag) felhasználásával folytatni, bővíteni szükséges. Igen halvány kritikának legfeljebb azt a megjegyzést lehet tekinteni, miszerint a recenzió szerzője szerint az események még túl közel vannak ahhoz, hogy teljesen objektívan lehessen bemutatni őket.11 A Társadalmi Szemlé ben megjelent könyvismertető Hollós munkájának legnagyobb erényét abban látta, hogy lerántotta a leplet „az ellenforradalmi alvilágról” és nevesítette annak tagjait. A recenzió emellett messzemenőkig egyetértett Hollós Rákosirendszer értékelésével is.12 A Hadtörténelmi Közlemények eléggé harcos hangot megütő recenzense azt tartotta a könyv legnagyobb erősségének, hogy „nem szavakkal, hanem tényekkel” operál, aminek következtében sokan csak e munka olvasásakor fognak rádöbbenni, 1956-ban mennyire elvakították az embereket vélt vagy valós sérelmeik, s mennyi ellenséges – és tettrekész – elem élt a Rákosi-korszakban „közöttünk”. 13 A napi sajtóban is jelentek meg hosszabb-rövidebb ismertetők a könyvről, melyek szintén dicsérték Hollós munkáját. A Népszabadság egyenesen hiánypótlónak nevezte a kötetet, megjegyezve azt, hogy a szerző vizsgálatának fókusza korlátozott volt, csupán a belső ellenségre irányult, s e téren Molnár János szintén akkoriban megjelent munkája, az Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban tágabb perspektívában vizsgálja az eseményeket.14 A Népszava az 1956-tal foglal kozó történeti kutatás egyik legnagyobb eredményeként értékelte a kötetet, s a Hadtörténelmi Közlemények hez hasonlóan szintén kiemelte: a könyvet olvasva megdöbbentő kérdésként vetődik fel, hogyan is létezhetett ennyi proletárdiktatúra-ellenes elem az 1950-es évek első felének Magyarországán.15 Egyedül a Magyar Nemzet fogalmazott valamiképpen kritikusan a kötettel kapcsolatban. A könyvismertető ugyan alaposnak és érdekesnek nevezte Hollós munkáját, de vizsgálódási köre miatt némiképp mozaikszerűnek tartotta azt, az egyes fejezetek között véleménye szerint szervesebb kapcsolódást kellett volna teremteni, illetve egy ilyen fajsúlyú munkához világosabb, egyértelműbb cím jobban illett volna. 16 A fenti fogadtatásból is kitűnik, hogy Hollós Ervin munkája fontos eleme lett a kádári rendszer hivatalos 1956-narratívájának. Az általa tett kijelentések, minősítések mindenben egybeestek az MSZMP „ellenforradalom”-képével. A mából visszatekintve az is látszik, hogy az események és résztvevők hollósi értékelése a forradalmárok megbélyegzése mellett még egy lényeges célt is szolgált: segített feloldani a hatalom egyik fontos dilemmáját. Ez pedig úgy szólt, hogyan viszonyuljon a rezsim ahhoz, hogy tömegek, széles társadalmi rétegek vettek részt a forradalomban. A megátalkodott reakciósok és ellenforradalmárok, a megtévesztők kicsiny, de elszánt és aktív csoportja vezette félre a jószándékú, de naiv tömegeket – szólt a dilemma feloldása, ami egyben felmentést is jelentett mindazoknak, akik magukat a második körbe sorolták és hajlandóak voltak beilleszkedni az 1956 utáni régi-új rendbe. STRAUSZ PÉTER 114 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet
