Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"
A történelem útján Lajos tömören (és prófétai kíméletlenséggel) úgy fejezett ki, hogy „nem tettünk meg mindent, amire képesek lettünk volna”. Végezetül... Az 1993-as Tiszatáj-beli tanulmányban Domokos Mátyás szemléletes példával fejezi be a régi regényben ábrázolt eseménysorozat mai gondokra rámutató elemzését: „Ha 1993-ban kilépünk a metró Moszkva téri épületéből, azonnal szembetaláljuk magunkat a fekete munkára leső, ezredvégi Kovács Lajosok seregével, miközben a Rózsadombon szerteszét épülő, új kacsalábon forgó várak is idelátszanak. A regény újraolvas ás ának az élményét tehát egy elgondolkodtató és szorongató dejá-vu-élmény is színezi. Mintha a Bűn újból visszaváltoznék »sorsvádló« társadalmi regénnyé napjainkban.” „Ha 2001-ben kilépünk.. ”, ismételhetnénk meg nyolc esztendő múltán Domokos Mátyás szavait - írja Vekerdi László legfeljebb annyit téve hozzá, hogy az ezredeleji Kovács Lajosok seregében több a román, mint a magyar szó, s kopottabb a gúnya. A kacsalábon forgó (és vérebekkel őrzött) várak serege pedig messzire kiterjedt immár a Törökvész út fölött, fel a Gugger-hegy oldalán, el egészen a kilátóig, hatásosan cifrázva és gátolva a látványt, amiben a Bűn házépítéstől szenvedő hőse, dr. Horváth Endre még sokkal lentebbről, a Törökvész útról gyönyörködhetett. Ha 2016-ban kilépünk a metró Széli Kálmán téri épületéből, Kovács Lajos - még mindig - ott áll, velem szemben... és én sem tudok segíteni rajta. Pedig nagyon szeretnék. 90
