Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"
„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva”- filmgyártás, mely az ilyenfajta problémáknak tökéletes és automatikus, természetesen giccses megoldását ábrázolta.52 Németh észreveszi, hogy a magyar filmipar ugyanolyan távolságot teremt az emberek között, mint amilyet a magyar valóság; hogy az igazi szexuális vonzerő csupán a földesúrból árad, hogy ha valakibe beleszeretnek, akkor arról ki kell derülnie: vagy játssza az alacsonyabb rendű embert, vagy a sorsa játszatja vele - egyébként a vérében van az az előkelőség, amely nélkül nem is lehet szerelmi kalandja.53 A felismerést regényében fel is használja. A ’30-as évek elején a Németh-házaspámak három leánygyermeke volt, akiknek nyilvánvalóan már nem volt elég a VI. kerületi Kmetty utcai „szerkesztőség és kiadóhivatal”. Németh Ella - az író felesége - tehát kölcsönt vett fel, és a család építkezésbe kezdett a Törökvész utcában. Majd 1935-ben- egy évvel a regény születése előtt - be is költöztek. Németh felépült háza hatására kelepcében érezte magát! Nem elég, hogy majd évekig törlesztenie kell az adósságot, de villájuk egyenes utat mutatott az általa mélységesen megvetett középosztály felé, azokhoz az emberekhez, akiket eddig gondosan került. О egy kis tanyát akart venni, s azon a minőség-földművelés: kert-Magyarország sejtjét rendezni be, olyan munkásokkal, akik egyben tanítványai is.54 Ez az „áldatlan” állapot ólomsúlyként nehezedett az író lelkére. Valóságos társadalom elleni bűnként fogta fel új házának birtokbavételét. Németh 52 „Arról volt szó, hogy egy szegény kislány bemegy az autóüzletbe csak úgy tréfából autót vásárolni. Egy nagy úr meglátja, beleszeret, s elküldi neki az autót. Aztán maga szegődik mellé álruhában sofőrnek, és társas vállalatot nyitnak. Horváthné néha előreszólt: - Lajos, tetszik? - Lajos bólintott, hogy igen. Amikor a földesúr, mint gépkocsivezető a lánnyal az esti Budapestet nézte, Horváthné, ezt súgta előre: - Gondolja el, Lajos, maga meg a Teri. Lajos udvariasan belevigyorgott a sötétbe, de a szíve inkább nehéz volt, mint vidám. Teri időnként felsóhajtott mögötte: - Jaj, de gyönyörűek, ugye, nagyságos asszony? Azért nagyon látni a Törzsön, hogy úriember, ugye? - S valóban a sofőrön látni lehetett, hogy úriember, olyan fellengősen emelte a csillagokra a szemét. Lajos jobban szerette volna, ha egy igazi sofőrrel kocsikázik a nő, akit Teri a Perczelnek hívott, s azt szereti meg. Még jobb lett volna, ha egy kihordókocsi tulajdonosa nyeri meg a szívét. Nem azt példázza így ez a film: hogy egy vérbeli nő a sofőrruhában is megismeri a vérbeli úriembert, s a sofőr csak akkor méltó szerelemre, ha különben földesúr?" Németh László: Bűn. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966. 300-301. 53 Hermann István: Veszélyes viszonyok. In: Az új érték leértékelődése. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. 178. 54 Vekerdi László: Németh László alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970. 144. 81
